Pekka Piirto versei (Polgár Anikó fordításai)
Eleuszisz
[Iambé most mikor Európa darabokra hull]
Iambé1 most mikor Európa darabokra hull zúgnak a szirénák itt is ott is túl kevés az ami dicsérhető jócskán eltelt már az idő azóta hogy Europé a bika hátán Föníciából Krétára ügetett könnyen újjászületik a mítosz az eléfszinai partok mellett a mítosz az igazság a történelem csak ismétlődik Európa összeillesztett részei széthasadoznak itt is ott is még mindig lobog a vörös zászló a horogkereszt a demokrácia közben itt-ott meginog mindent át kell gondolni újra ügess csak Európé megint bömbölj bika az Égei-tengeren manapság mindnyájan olyan könnyen mondunk alaptalan dolgokat a lelkek szabadon mozognak repülőmókusok fáról fára
ügetés vagyis itt vándorlás táncok és áldozati bikák az eléfszinai parton a hajdani nők egyszer egy évben az imént egy nagy sólyom repült át efölött a beszéd fölött is az eléfszinai agora fölött azok akik látták tudták mit jelentenek a szárnyak és madártollak a napfényben ragyogó utca ha belegondol Iambé ebbe is este tizenegykor és az a márvány is darabokban
[az eléfszinai Iambé most
mikor Európa mégiscsak megpróbál egyesülni]
az eléfszinai2 Iambé most mikor Európa mégiscsak megpróbál egyesülni de füstöl éhezik menekültkvótákon vízumokon vitázik repültem Seutulából3 Athénba bárányhúst ettem salátát bort ittam Albánia felett dúdolgatva ittam a bort tudtam hogy Iambé szolgálólány volt az eleusziszi palotában Kr. e. 700 körül emelkedő ritmusú csilingelő nevetése volt könnyedén lépkedve járt ki a palotából a tengerpartra
Európának is kijárna egy kis öröm,4 hozz recinát, eléfszinai Iambé, mikor kisfiú voltam akkor is jó volt pózolni a puskával a kormányzó udvarán, ajtót nyitni Mannerheimnek Mikkeliben,5 míg anya a bombákat hordta északra Hérakleitosznak akkor is igaza volt polemosz pantón patér
a mellettem ülő kövér férfi szerint a repülőben nem smakkol a bárányhús, csak nyámmogott, mi a fene van benne, mi a fene van bennünk, a gép repül, a légikisasszony erőltetetten mosolyog, a gép repül, a felhők alacsonyan, a népvándorlás egyre nagyobb, az államok lezárják határaikat, az efféle csavargás bárányhúsevés Albánia fölött nem divat, kimondottan luxus
[bele ne ess abba a rózsaágyásba]
bele ne ess abba a rózsaágyásba az alázatosság nem tartozott a görögök erényei közé amit magaddal megteszel ne tedd meg másokkal is most a tövisek itt is szúrnak és a hév lelohad a hübrisz az albánok ezrével áramlanak Görögországba a férfit aki kapásból tudja hogy aránylanak egymáshoz a muszlim ágyúlövések és a szerb gránáttüzek jogosan nyugtatjuk le oxepammal nem kell őt lelőni a tartalékba pihenni nem tudja hogyan és milyen gyorsasággal lopózik az iszlám az egyik lélekből a másikba átrepültem mindezek felett én se tudtam a sebesültek számát bal lábam elzsibbad a szűk helyen változtatni kell a helyzetén egy villa leesik a gép padlójára az utóétel közben a peloponnészoszi háborúra gondolok a polgárháborúk már akkor szétromboltak mindent azok voltak a legvéresebbek Lüszandrosz bejutott Athén városkapuján Kr. e. 404-ben szinte egyedül spártai harci dalokat énekelve Athén rothadt volt belülről mint Szarajevó saját maga tette ezt magától rothadt el néhány oligarcha fogadta Lüszandroszt a kapunál egy rongyos demokrata állott bort ivott az athéni agora szélén magában mormogott menj innen a rózsaágyásból gondold át ezeket a dolgokat megfoghatatlanok mint a négyfejű madarak rézből van a szárnyuk a sztümphaloszi ragadozó madarak
[anyám meghalt Kr. u. 1992-ben]
anyám meghalt Kr. u. 1992-ben nem gyógyult fel Démétér mikor lányát
elragadták az Akherón folyóhoz évekkel korábban
1978-ban kivágatta a legnagyobb erdei fenyőt a környéken
erről is okosabb lesz általánosságban beszélni,
mint önmagukról,
ahogy esténként az elmúlt évek, a sírok, az erdei fenyők,
a ciprusfák beszélnek,
hét férfi kellett a kivágáshoz az a nagy fa
nem akart kidőlni csak a tizedik napon ó egy nagy fa történelme, az anyafa
előélete, miért is akarta kivágatni?
most kisebb fák alatt kell sétálgatnia
kisebb dolgokról beszélgetnie, ó anyám, Mater Dolorosa,
a kivágás napján a nimfák a túlsó partra menekültek
én itt maradtam ezen a parton hogy reggel elvessem
a kapor magvait a földbe
egészen mélyre a humuszba, hiszen a férgek előhozzák majd, ha szükség lesz rájuk
[a szekrénykevivő (kisztophorosz) az eleusziszi misztériumban]
a szekrénykevivő (kisztophorosz6) az eleusziszi misztériumban koporsót visz a fején a halált viszi-e a Telesztérionnal szemben egy templom maradványai fennmaradt egy magokkal gabonával rózsákkal és mákkal díszített márványszekrényke költői virágok ezek mámort kevertek-e végül a kükeiónba7? és mi lett aztán? a kisztophorosz arca nem árulja el még mindig nyílik a rózsa Eléfszinában a mák hogy fogom én jövő nyáron megnézni az ujjaskosborokat a közeli tó partján
Polgár Anikó (a képen) fordításai
Pekka Piirto (1935–2010): finn költő. Gyerekkorát Mikkeliben élte le, majd a Helsinki Egyetemen végzett filozófia szakon 1960-ban. A Helsingin Sanomat kultúrarovatát szerkesztette, később Espooban tanított. 1984-től szabadfoglalkozású író volt. Verseket és hangjátékokat írt. Az itt közölt versek forrása: Eleusis, Porvoo–Helsinki–Juva, WSOY, 1994.
Jegyzetek
1 A homéroszi Déméter-himnusz szerint szolgálólány az eleusziszi palotában, ahová az istennő vándorlása közben betért. (A fordító jegyzete.)
2 Eleuszisz (újgörög nevén Eléfszina) kisváros Athén közelében, az ókori Déméter-kultusz központja. (A fordító jegyzete.)
3 Seutula a Helsinki melletti Vantaa egyik városrésze. A Seutulába vezető út mentén épült a Helsinki–Vantaa reptér. (A fordító jegyzete.)
4 A görögök még most is a Khairéte = Örüljetek kifejezéssel köszönnek. (A szerző jegyzete.)
5 Mannerheim marsallnak a második világháború idején Mikkeliben volt a főhadiszállása. A marsall dolgozószobája a helyi iskola tanári szobájában volt. (A fordító jegyzete.)
6 A fején szekrénykét vagy ládácskát tartó női szobor az eleusziszi múzeumban. (A fordító jegyzete.)
7 A homéroszi Déméter-himnusz szerint a lánya után bánkódó istennő bor helyett vízből, lisztből és mentából készült italt, kükeiónt ivott. (A fordító jegyzete.)