Szőllőssy Balázs: Irodalom és tengerszem II.

Cristina Carac felvétele

Direkt ezüstöt tükröz szerteszét a hold: a cinóber
utolsó szikrája elpattogzott a legbelsőbb ívekről is:
134-től 281-ig, tán tovább és előbb is, elszámlálhatatlan
széles skálán terítette szét festékét az ég: marad
a kobaltkék és a tükröződés, a tó fölé hajolsz,
arcod, szemed nem csillan meg, mozdulatlan,
most megérintheted, most megérinthetnéd a transzparenciát,

az ég, kezed között, mint szétolvadó betűk,
nincs súlya, fénye sem, tüdőd nehéz
a levegő, az ég ritkaságához mérten,
tizenkét pont, tizenkét lépés, most megérintheted,
most megérinthetnéd, gázolj bele, legyen tiéd,
a kövek közt furcsa súly, lebegsz, megérint
a víz, a furcsa köd, kobaltkék ég, direkt ezüstben tükröződsz:

nem tenger, nem szemed, nem csillan meg,
a transzparenciát: ha megérintenéd, tizennégy pont,
tizennégy tempó, hajlított karton, ruhád, mozdulatlan
tükör marad, a vízfelszín, kemény,
most megérintheted, kezedben ég.

Szőllőssy Balázs (1981, Buda)

Költő, író, szerkesztő, a Fiatal Írók Szövetsége titkára. Először 1996-ban járt tengerszemnél, azóta rendszeres látogatója a képződménynek.