Szeles Amma: Utazás a kávé ízén egy esővel körülvett teraszon; Elvitelre (versek)

UTAZÁS A KÁVÉ ÍZÉN EGY ESŐVEL KÖRÜLVETT TERASZON

Elmúlt éveket szemlélek: iskolás lányka tér be az ajtón az akkori boltba.
Én és én, egymáshoz majdnem közel.
Az idő nem elmúlik,
Lerakódik.
Csak a szivárgás iránya kérdéses immár

ELVITELRE

A nap nem úgy alakul, ahogy kellett volna.
Leesek, szétömlök a földön.
A papírpohár üresen továbbgördül.

Ivásra teremtettem,
hogy forrón pohárba töltsenek,
tejjel s cukorral keverjenek.

Az emberek belém taposnak.
Néhányan a táskájukat is megmártják bennem,
míg üzeneteket írnak a telefonjaikon.

Egy nő felé irányulok,
kis csizmáit körülfolyom.

Hazafelé tart, és a Szputnyik, szívecskémet
olvassa Murakamitól.

A férfi a könyvben
úgy érzi magát,
mint ez a nő.

A dolgok néha másképp alakulnak:

ejtenek,
szétömlesz,
feltakarítanak
és vége.