Valami gyógyító (Száz Pál könyvbemutatója a Pozsonyi Magyar Intézetben)
Így lehetne legkönnyebben jellemezni Száz Pál legújabb könyvének bemutatóját, amely december 11-én volt a Pozsonyi Magyar Intézetben. Nem is könyvbemutató volt ez, inkább egy „lapozgatással egybekötött gyógynövényszeánsz“. Csanda Máté művészettörténész kérdezett, Száz Pál, a szerző, és Szőke Erika képzőművész, a kötet illusztrátora (akinek egyébként éppen aznap nyílt kiállítása az intézetben) válaszoltak. Mint kiderült, a kötet születése hosszú folyamat volt, három-négy évig íródott az anyag. A szövegek generálták egymást: folyamat hasonlítható a fák évgyűrűinek keletkezéséhez is. Lassan gyűltek a történetek Maradról (azaz valójában Peredről). Először jöttek a Biblián alapuló népi apokrif történetek (pl. a betlehemi menekülésről), amelyekben fontos szerepük volt a növényeknek, ezekből születtek meg a „phytozsánerek”. Típusukat tekintve ötféle szöveggel találkozhatunk a kötetben: phytoaforizmákkal, phytoikonokkal, phytoenigmákkal, phytolegendákkal és phytoanekdotákkal. A legtöbb esetben a nagyszülők szolgáltak forrásul (ezért került az ő fotójuk az első fejezet elejére, Szőke Erika által átdolgozva), de rengeteg interjú készült más falubeliekkel is. A nagymama a kötet írásának éveiben elhunyt, ennek hatása is érződik a művön.
„Ha nincs gyógynövényed, mesélj történeteket, mert az is gyógyít.” – mondja a szerző. A kötet ennek megfelelően úgy olvasható, mint egy herbárium. A füvek, a fák, a növények egyfajta metaforikus világot alkotnak. Különösen érdekesnek tartom azt, hogy a kötet feljegyzései eredetileg kézírással készültek: Száz Pál szerint kézzel írni sokkal intimebb, hiszen az írás folyamata hatással van a szövegre, a kéziratot mindig magával viheti a szerző, alakíthatja – ahogy a kézi bejegyzések, úgy a legépelés aktusa során is sokat változhat a szöveg. A bemutató egyik kuriózuma az volt, hogy belelapozhattunk a szerző kézirataiba is, amelynek lapjai közül „talált anyagok”, például növényi lenyomatok hullottak ki: ezek inspirációul szolgáltak az egyes prózai darabokhoz.
A fűje sarjad mezőknek című kötet egyik jellegzetessége a nyelvezete, ugyanis fonetikusan van írva. A nyelv, amelyen íródott, tájnyelvi, tele szlovakizmusokkal. Például, három fajta „e” betű szerepel a műben (e, ē, ë), a valóságban azonban öt különböző „e” hangzót használnak ebben a térségben. Száz Pál elmondta, az érdekelte a leginkább, hogyan lehet egy „bikkfanyelvből” költői nyelvet csinálni. Ez a fonetikus írásmód a magyar irodalomban is egyedi, ugyanis nincs más példa teljes egészében fonetikusan írt alkotásra.
A kötet egy liturgikus kalendárium formáját kapta. A szakrális idő faluhelyen mindig is összefüggött az aktuális kerti munkafolyamatok rendjével, ezzel összefüggésben a kötet négy nagy fejezete a négy évszakot jelenti. Valamennyi évszaknak megvannak a maga gyógynövényei, amelyek történetbeli jelentősége változatos: van, hogy életmentő szerepet tölt be egy-egy növény, mások pedig csak említés szintjén szerepelnek.
A könyvbemutató alatt a háttérben kivetítve váltogatták egymást Szőke Erika művei. A teremben körbetekintve pedig valódi méretükben is megtekinthettük ezeket az alkotásokat. A beszélgetés során megtudtuk azt is, hogy a szerző és az illusztrátor az Irodalmi Szemle segítségével ismerkedtek meg, az egyik lapszám illusztrációs anyagát ugyanis Szőke Erika alkotásaiból válogatta a képszerkesztő. A képzőművész elmondta, hogy a könyv illusztrálása testhezálló feladat volt a számára, otthon érezte magát, hiszen ő is ezt a nyelvjárást beszéli. Munkája során sokszor szolgáltak alapként, kiindulópontként a családi fotók, amelyek azonban új technikák kialakítására inspirálták őt. Sokszor elméletben tudta, mit keres, de a feladat az volt, hogy a talált anyagokat illusztráció formájában felhasználhatóvá kellett tenni.
A könyvhöz tartozik egy CD is, amelyen a kötet részleteit Culka Ottó előadásában hallgathatjuk meg. Ez egyfajta segítségnyújtás is az olvasónak, ugyanis a fonetikus írás kissé megterhelő lehet, és nem biztos, hogy a szöveg olvasása során a hangzás „ott van” a befogadó fejében, különösen, ha teljesen más nyelvi közegből származik.
A bemutató után Száz Pál gyógynövényteákat készített, és házi diópálinkával is kínálta a közönséget, miközben a háttérben megszólalt a már említett CD-melléklet.
Fotók: phytolegendárium
Szászi Fanni (1997, Kassa) kiadványszerkesztő szakos hallgató, Comenius Egyetem, Pozsony