A nihil rétegei – Csillag Lajos Túlsó part című regényének bemutatójáról
Csillag Lajos első kisregénye a FISZ könyvek sorozatában jelent meg Barlog Károly és Tinkó Máté szerkesztésében. A generációs regényként is emlegetett kötet bemutatójára a Refuge Bisztróban került sor, ahol többek között szó esett szuperképességekről, elbeszélői szerepekről, írógépen való írásról, a banalitásról, de főként talán arról, milyen esélye van egy olyan nemzedéknek, akik túlontúl fásultak a lázadáshoz.
Az est felvezetéseként Barlog Károly némileg személyes vonatkozásban indította a beszélgetést, melyből kiderült, hogy Csillag Lajos szövegeivel először a gombaszögi nyári táborban találkozott. A szerző kezdetben novellákat írt, és elmondása szerint viszonylag hosszú folyamat eredménye a kisregény.
Ahogyan már az előzőekben is megfogalmazódott, Csillag regénye elsősorban a kiüresedés, a nihil felől közelíti meg a saját generációját. Ez a vonás számos kapcsolódási pontot kínál fel más szövegekhez, elsősorban talán a kilencvenes évek amerikai irodalmához, Bret Easton Ellis-hez, vagy Philip Roth-hoz, bár a szerző Salinger műveit említette többször, fontos olvasmányélményként. Ugyanakkor szóba került Totth Benedek Holtverseny című regénye is, szintén a fiatal nemzedék válságtapasztalatához kapcsolódóan.
A Túlsó part első bekezdésében a szereplők szuperképességekről beszélgetnek, viszont az olvasónak az lehet a benyomása, nincs igazi tétje egyik képességnek sem.
Mintha ez is azt erősítené, hogy teljesen fölösleges ilyesfélékkel rendelkeznünk, semmit sem befolyásol a sorsunkban, de ha mégis birtokolnánk őket, akkor sem tudnánk velük mit kezdeni. Amikor a szerzőt kérdezték mindezekről (adja magát a kérdés, hogy „neked mi a szuperképességed”) főként arról esett szó, hogy az írás számára olyan tevékenység, ami megköveteli az egyedüllétet, ennek ellenére tetten érhető volt egyfajta elmozdulás mások felé, mivel a szöveg létrehozása számos olyan helyzetet teremtett, amelyben párbeszédet kellett folytatnia.
Ahogyan a kötet szerkesztői többször is felhívták rá a figyelmet, a regény nyelvezete rendkívül gördülékeny, viszont ez korántsem jelenti azt, hogy ne lennének metaforikus rétegei.
A víz, a hidegség, a kékség, illetve maga a cím is költői távlatokat nyit meg, sőt a főhős neve is játékba hozza mindezeket.
Ugyanakkor a szöveg narrációja összetett struktúrákat hoz létre, mindeközben pedig a szerző természetesen, hitelesen szólal meg mindegyik szereplőn keresztül. Ahogyan a szerző részéről válaszként is megfogalmazódott, egyáltalán nem jelentett gondot például női szerepbe helyezkedni és megszólalni ebből a pozícióból. A Túlsó part megírása kapcsán az is szóba került, hogy mindvégig írógépen készült a szöveg, mivel így átgondoltabb, pontosabb mondatok fogalmazódtak meg.
Az est folyamán természetesen felmerült az a kérdés is, mire utal a regény címe. Csillag elmondása szerint a túlsó part valamiféleképpen a kiábrándultság érzéséhez köthető, annak a tudomásul vétele mondjuk, hogy hiába kelünk át, ott, a másik oldalon is ugyanaz van.
Ahogyan a törekvéseink egyre inkább értelmetlenné válnak, úgy válik azzá az átkelés is, felszámolva ezzel minden további lehetőséget.
A Túlsó part szereplőinek tehát nem sok lehetősége marad, az egyedüli talán a szélsőségessé válás, ahogyan ez a főhős esetében is történik.
Tekinthetjük a regényt a rendszerváltás utáni időszak korrajzának, vagy éppen a radikalizálódás mechanizmusát bemutató írásnak, kétségkívül helye van az irodalomban.
Nagy Hajnal Csilla felvételei
Rácz Boglárka (1986, Losonc)
Budapesten él. Költő, középiskolai tanár.