Németh Gábor Dávid: Kraken; Vízszintes kép

Kraken

Mindent kinyújtok,
akár egy gumiszalagot,
amíg el nem pattan valahol,
és akkor ott maradok két kis csomóval
a hüvelykujjam és mutatóujjam között,
és benne minden szégyen és szorongás.
Kis gumidarabok lógnak, mint a homokszörny
csápjai: dekoratív öntetszelgés.

Kifárasztom a szembejövő tárgyakat,
mielőtt kezdek velük valamit.
Ki lehet fárasztani egy gumiszalagot,
mielőtt helyzetbe hoznánk.

Mert a szörny eszelősen alkalmas
a figyelemre. Attól lesz érdekes,
hogy valami máshoz hasonlít.
Csápjai közt pedig felépítem mások
rendszerét, amiben megtörténhetek.

Vízszintes kép

A cirkusz egyetlen tornya elemelkedett
a földtől. Azóta mindig jár arra valaki,
éjszaka is, hogy ébren tartsa, ne dőljön el.
Nem a kár miatt, amit okozna, hanem mert
mindenki fél vízszintesen mérni a magasságot.
A képhez történet kell. Mintha egy végtelen
földterületen kellene a határaimat kijelölnöm,
talán egy toronnyal, amely nem adott
a dolgok természetes rendjében. Ebben a kétségbeesésben,
ahogy beletemetkezem a támpontokba,
ebben az éppen erőszakkal megteremtett,
mégis ingatag kilátástalanságban,
a visszafojtott, kielégítetlen vágyakban
rejlik örömöm. Pedig a képek összes
lehetőségükkel adottak.