Boddony Miklós: *** / Kukorelly Endre: Keret és tükör; Az utolsó találkozás; Valóban?

***

Kukorelly Endre: Keret és tükör

Ma egy bolgár költő
lépett fel a műsor keretében. Sárga
trikója volt, abban lépett fel,
meg egy kék nadrágban,
a nejlonzacskóját pedig,
amiben a dolgait tartotta,
kipakolta az asztalra
közvetlenül a mikrofon
elé. Piszkosul tud zörögni
egy ilyen nejlonzacskó, mintha
valami rágcsálót tartana
benne, a zacskóban, és az
rágcsálná a mikrofont, hát
nagy zörgés volt, de zörgés
közben azért lehetett néha
hallani, hogy a bolgár beszél,
a fordító sikoltozik, a
zacskó zörög és a közönség
meg van elégedve, így
folydogált a műsor,
és nem állt meg semmi.

Mentünk a Piac utcán, csoportosan, nem
emlékszem, hová, vacsorázni vagy csak
sörözni, nem emlékszem, honnan jöttünk,
mentünk a sötét utcában, csillogtak a pocsolyák
a lámpák fényében. Megkérdeztem
a költőtől, miért választja el a hatodik
sorban a tartottam-ot. Ide figyelj, a versben
kell egy nyilvánvaló hiba, hogy tudjuk,
mennyire tökéletes. Aha, mondtam.
És ki a bolgár költő. Nem emlékezett, nem
akar ő senki bolgárt bántani, engem se. Ez
a magyarokról szól. Persze, persze, gyorsan
félbeszakítottam. Most min dolgozol?

Az utolsó találkozás

Nem hunyt el, nem távozott el,
öngyilkos lett.

Az Írók Boltjában találkoztunk
Nem volt sok időnk Debrecenbe a vonat közel egy óra múlva indult
Nyugatiba mentünk Mekibe beültünk kávét inni
Valami löttyöt kaptunk kapucsínó helyett
Nem lehetett meginni Azt javasolta Vesz újat
Nem-nem mondtam Elmentem a pénztárhoz Megmutattam a löttyöt
Kijelentettem hogy ihatatlan és legyenek szívesek
kicserélni Igen-igen mondták fáradtan Kérem a blokkot
Visszamentem Rám nézett Fénylett hitetlenül csodálkozva
Ez miket is művel Hoztam az új kapucsínót amely kávésan es tejesen illatozott
Megittuk Kikísértem a vonathoz Tovább indultunk az útjainkon

Kerestem a mail postámban a Testhez c. kötetét, amit elküldött. Nem találtam,
de találtam egy levélváltást. Nem kapucsínót, hanem kakaót ittunk. És
azt írta (az egyik kérdőjel talán helyesírási hiba):
Kedves [az igazi keresztnevem],
a második se volt azért az igazi. De mindenképp hősi cselekedet volt Tőled,
hogy vállaltad ezt a szabadságharcot, amellyel a gaz multinacionális,
extraprofitot a magyar nemzettestből szipákoló élősködő, karvalytőkét
legyőzted? Nem vagy véletlen te egy bolgár fideszes szabadságharcos
magyarságvédő?
Küldjek verset? A fentiek szellemében? Dicsőítőt? 🙂
(cs, 15.11.2012 г., 12:27 ч.)

Valóban?

„A hazát ott találod Pilinszky lelkében” – énekli az Ismerős Arcok zenekar. Ám mint minden szépbe, ebbe is belerondítanak a liberális körök…”

„Tényleg: ha lényegében semmilyen érdemi bizonyítékkal nem tudják alátámasztani a Pilinszky János homoszexuális beállítottságáról szóló elméletet, akkor miért hangoztatják azt? A válasz egyszerű: tudatosan vagy tudat alatt el akarnak rabolni tőlünk egy újabb értéket, még valamit, amire büszkék lehetnénk. Az Árpád-sávos zászló meggyalázása, Széchenyi magyartudásának vitatása, Wass Albert háborús bűnösnek bélyegzése, vagy akár a Jézus Krisztus tanításait kigúnyoló ateista-liberális okádmányok: mind-mind egy folyamat részei, amely az értékek teljes elhagyását, a lelkek feletti uralmat, az ellenállás megtörését tűzték ki végcélul. Mert egy gondolatok nélküli fogyasztókká alacsonyított tömeg, öntudat, nyelv és hit nélkül könnyen befolyásolható. Nem küzd, és nem mond nemet. És ezek a körök dolgoznak, míg elő- és ki nem lesz készítve Mária országa. És akkor majd jönnek.”

meséli A., író: azt mesélik, egyszer hívatlanul megjelent Törőcsik Mari vidéki házában, egy cigány fiúval, azt mondta, ez a fiú élete szerelme

meséli B., író: látta őket Rubin Szilárddal Szigligeten, ahogy mennek kocsival atlétalányokat felszedni, azok rá se hederítenek rájuk

mondja C., író felesége: nem tudtad? Mindenki tudta, hogy K. Z. az új szeretője

írja D., író: válaszul, amikor írom neki a csetben, mit is olvasok, mit is mesélnek: nekem E. mesélte, ahogy Pilinszky és Rubin egy fiút üldöztek a Fészek klub ruhatárában

mesélik, Nemes Nagy Ágnes valami ilyesmit írt: Pipi és Totó bújják a szobát, ahelyett hogy Rómát nézegetnék

olvasom, Edoardo Sanguineti írja: Egy ferdeorrú magyar (állítólag kitűnő költő) megkérdezett engem / az éjszaka kellős közepén, a Terrazije közepén, azt tudakolván, hogy van az, / hogy én nem bolondultam meg? mert, azt mondta, úgy nézek ki, mint / Artaud): és akkor azt feleltem: / hát a nők segítenek nekünk, kicsit: / egyetértett / (habár sietett leszögezni, hogy ő homoszexuális, és most semennyit / nem kefél)

a fordítója lábjegyzetben megjegyzi: Pilinszky János