Csobánka Zsuzsa Emese: Időre mérve (vers)

Lytovchenko Volodymyr felvétele

Olyasmit kerestem, ami elnémít.
Hittem, létezik a szavaknak olyan sora,
amit olvasva megállsz.
Kérdeztem a szelet, az esőt és a fényeket,
ha ők testet adnak a vágynak, hogy legyél,
talán tudják a titkodat.
Le akartalak nyűgözni, számokból olvasva ki
minden percedet, mutatókkal kardozva,
fordulj meg, nézz körbe végre.
Számlapod mint tenyered hajolt a testem köré,
felfogva a ráncokat és a petyhüdtséget,
de én azt sem tudom felérni ésszel,
hogy az ősz halánték immár
örökkévalóság.
Nem mondom, hogy eltékozoltalak.
Éltem, annak, amit rám szabtak,
a felén tán túl vagyok.
Tudod, milyen az, ha visszarettentenek a fények?
Tudod, milyen, amikor a saját sarkadban állsz?
Tudod, miféle istentelen zaj,
ha a nyakadban érzed lihegni az elmúlást?

Szerettelek volna jótékony homályban tudni.
Ha összeszedem magam,
összehazudhatok még annyi ölelést,
ami ahhoz kell, hogy reggel felkeljek az ágyból.
De a célokról ne kérdezz,
az értelem pedig maradjon álom.
Először azt hittem, a zajra lettem érzékeny.
Te mutattad meg, a saját hangom ismertem félre.
Nézem a nőket, most is mellettem fekszik egy.
Nem érzek semmit.
Pedig kívántam, hogy beleélvezzek.
Gyalog hurcolkodott ki belőlem a vágy,
még csak vissza se nézett –
Te tudod, mi van rajtad, az időn túl?
Tudod, mi a szó arra az ürességre, amit érzek?

És azt tudod? Húrok nélküli hangszer hogy zenél
a végtelen sivatagban? Táncra születtem,
azt ígérték lesz zene. Hazugság.
Minden dallam bennem van, minden most van.
Hát, akkor kezdem. Hallgasd, legyél a csöndem.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2020/2-es lapszámában.

Csobánka Zsuzsa Emese (1983, Miskolc)

Költő, író, kritikus. 2009-ben jelent meg Bog című első verseskötete, 2010-ben Móricz-ösztöndíjat kapott, azóta több regénye is megjelent, legutóbb a Szépen ölni (Kalligram, 2018). Portréját Draskovics Ádám készítette.