Mindennapok fogságában – Seres Rebeka kritikája Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb című kötetéről
A portré forrása: www.jelenkor.net
Holnapra az átlaghőmérséklet pár fokkal visszaesik, évszakhoz képest hűvösebb idő várható. Nem, Harag Anita első novelláskötete még csak összefüggésbe sem hozható egy effajta időjárásjelentéssel, bármennyire is ezt sugallja a cím. Sőt, a novellák in medias res kezdéséből adódóan egyetlen ehhez hasonló kontextust teremtő első mondattal sem találkozunk. Ugyanakkor mindegyik novella jelentés, csak a várható idő helyett az életről, a családról, a társas kapcsolatokról és a mindennapi megpróbáltatásokról tudósít. Találkozhatunk halállal, gyásszal, szenilitással, alkoholizmussal, gyűlölettel, idegenséggel, meg nem értettséggel, rákkal és megcsalással is.
A komoly témák boncolgatásából fakadóan a hűvösség érzete az egész könyvet fuvallatként járja át. Már az első novellában egy ellenszenvvel teli nagymama-unoka kapcsolatot ismerünk meg (Ásványvíz), majd tovább haladva a kötetben a hideg szellő elénk sodor rideg apa-lánya viszonyt (Székesfehérvártól nyugatra), anya-lánya köteléket (Családi anamnézis) és kihűlt szerelmet is (Évszakhoz képest hűvösebb).
A novellák egyik legfontosabb szervezőelve az emlékezés, ami által a cselekmény a jelen és a múlt megszólalásért vívott harcából bontakozik ki. Az emlékek egy-egy tárgy vagy helyszín hatására élednek fel, a Székesfehérvártól nyugatra című novellában ezt a funkciót egy póló tölti be, ami az elbeszélőnek apja utolsó születésnapját juttatja eszébe, amikor is ezt viselte. A lány viszont nem akar rá emlékezni, ezért inkább kidobja, ahogyan az Ásványvízben Nóra is kiönti a kávézaccot, ami nagymamája emlékét idézte fel számára. Az Évszakhoz képest hűvösebb című novella főhőse viszont ragaszkodik a múlthoz, hiszen ahelyett, hogy változtatna, ugyanarra a márkára cseréli le a fogkeféjét, amit még volt kedvese ajánlott neki.
Bár minden egyes elbeszélés önálló történetet dolgoz fel, mégis összekötik őket bizonyos motivikus hasonlóságok. Ilyen például az anyajegyek folytonos felbukkanása, amelyek elváltozásáról szól A krumpli kicsírázik című novella, de megjelennek a Nyaralás, hat betűben is, amikor az elbeszélő azon gondolkodik, hogy vajon ennyi év után látszódnak-e még halott édesanyja kezén. Vagy éppen a címadó novellában, amikor a nő szeretkezés közben attól fél, hogy beleakad a körme a párja hátán lévő anyajegybe. Visszatérő motívum még a kéz, gyakran olvashatunk leírásokat a felületéről (A Lánchíd északi oldala, Évszakhoz képest hűvösebb), ismétlődik a számolás aktusa (Huszonöt méter; Minden csütörtökön, októbertől novemberig), a didergés is (A Lánchíd északi oldala, Évszakhoz képest hűvösebb), továbbá a munkahelyi ebéd jelenete, ami hol az integrációt reprezentálja (Magyarul), hol az elzárkózást és a csendet (Cerasela).
A kötet tizenhárom novelláját az is összekapcsolja, hogy a legtöbbször homodiegetikus narrátor az öt alapvető érzékszervvel megtapasztalható ingerek színrevitelére is nagy hangsúlyt fektet. Erős képisége miatt nevezi Taródi Laura Luca már-már filmszerűnek a könyv látásmódját: „Tégladarabok, törött mosdókagyló, por. Mintha valami becsapódott volna a fürdőszobába, lyukat törve a tetőn. Körbenézek, törmeléken kívül semmit nem látok, csak egy döglött madarat.” (Székesfehérvártól nyugatra, 25.); az elbeszélők figyelmet szentelnek továbbá a tapintásnak: „Kinyitja a fagyasztó ajtaját, előveszi a csirkemellet. Mintha égetné ujjbegyét a fagyott hús.” (A kutya a szőnyegre pisil, 90.); a hallásnak: „Ketten beszélgetnek, az egyikük jóval hangosabb, mint a másik, és sokat mondja a mondanivalója előtt azt a betűt, amit ő nem tud kiejteni.” (Magyarul, 16.); az ízlelésnek: „Ez nekem nagyon erős, mondom. Keserű. Persze, hogy keserű, a kávé keserű. Ez az igazi kávé.” (A Lánchíd északi oldala, 57.); és a szaglásnak is: „Áll a konyhában, megfájdul a feje az olajszagtól, ezt is felírja. 14 óra 27 perc, fejfájás, konyha, olajszag. Nem bírom az olaj szagát, mondja nekem a telefonba.” (A krumpli kicsírázik, 77.) Ugyanakkor az ingerek hiánya is nagy jelentőséggel bír, például az, ha valakinek nincs illata: „Tamásnak tetszett már elsőre is a szaga. Kezet fogtunk és amikor megvakartam az arcomat, megéreztem a tenyeremen. Az egész testének jó szaga van, nem a dezodorja, nem a parfümje vagy az arcszesze. Előtte találkoztam egy fiúval, akinek nem volt semmilyen szaga.” (A krumpli kicsírázik, 85.)
A feromonok párválasztásban játszott szerepének hangsúlyozásával bevonja az ember állatvilágból eredő ösztöneit is, ám az animalitás más formában is feltűnik a kötetben. Az Ásványvízben például lánya és unokája úgy viseli gondját a nagymamának, mint egy kutyának, folyton azt kérdezik egymástól, hogy evett-e és mennyit, a lánya pedig „[e]l akarta vinni sétálni az anyját, de nem akart kimenni.” (11.) A kutya a szőnyegre pisil című novellában viszont ennek az ellenkezőjére találunk példát, az állat ugyanis antropomorfizálódik: „Bogi az ölében pihen, két perc alatt lecsukódik a szeme. Eszter szerint úgy tartja a kutyát, mintha kisbaba lenne.” (94.) A kutya éjszakánként az ágyuk mellett alszik, Eszter oldalánál, csakúgy, mint a Huszonöt méter kislánya, amikor éjjel bemenve szülei szobájába a földön hajtja álomra a fejét az édesanyja térfelénél.
A kötetben lévő novellák a mindennapokat ábrázolják azok realitásában és egyszerűségében, ahol az apró dolgoknak van a legnagyobb jelentőségük. Nem furakodik a szövegekbe sem a politika, sem a történelem, csupán az emberi lét és annak minden árnyoldala, ezért is jut olyan nagy szerephez az ismétlődés és a ciklikusság. A Huszonöt méterben megidéződik az élet körforgásának gondolata, amikor azt mondja a kislány elbeszélő, hogy apám „halálának az idejét pontosan tudom, azon már ott voltam. Szívesen ott lettem volna a születésénél is. Ők ott voltak, amikor megszülettek, látták, én látom, ahogyan meghalnak.” (44.) Ez A Lánchíd északi oldala című novellában a kézfogás által reprezentálódik, míg gyermekkorában apja fogta a főszereplő kezét, ma ezt párja teszi meg. A szerző még azzal is eljátszik, hogy egy-egy elbeszélés „visszatér önmagába” azáltal, hogy ugyanazzal a mozzanattal indul és zárul, például a Nyaralás, hat betű egy törpeharcsa kifogásával kezdődik és fejeződik be, A kutya a szőnyegre pisilben pedig ezt a funkciót a szőnyeg tölti be.
Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb című kötetéről nehéz rosszat mondani. Manapság kedveltek az effajta tömör, minimalista, ugyanakkor dinamikus elbeszélések, amikben a hangsúly az impressziókon és a múlt eseményein van – talán ezért sem találni elmarasztaló kritikát a szerző írástechnikájával kapcsolatban. A karakterformálás szempontjából is izgalmas a kötet, a szereplők életkoruk növekedésével válnak egyre sokszínűbbé és érdekesebbé. Gyerekként mindössze egy-egy tulajdonsággal rendelkeznek, a középkorúak kicsit árnyaltabbak, s mire elérik az öregkort, egészen különc figurákká avanzsálódnak. Bár Harag Anita nagyon hasonló témákról ír és főleg egyes szám első személyű női elbeszélőkkel találkozunk – amit kritikaként Károlyi Csaba is megjegyzett –, ettől függetlenül a kötet minden egyes darabja eléri a célját: magunkra és jelenünkre ismerünk a sorok között.
Seres Rebeka (1998, Budapest)
Kritikus, jelenleg az Eötvös Lóránd Tudományegyetem hallgatója.