Gazdag József: „Van egy úr, lakhelye Varsó”

kabai lóránt: Két Németh Zoltán beszélget (ISZ 2020/6.)

profilkép: bazis.me

Futballmeccsek szünetében néha kijön valaki, pukedlizik a közönségnek, aztán eldekázgat. Ő a zsonglőr, a mutatványos. A freestyler. (Rock the microphone!) Állítólag Maradona is így kezdte, csak ő nem labdával, hanem citrommal, és nem a lábfejével emelgette, hanem a sarkával. Én meg csak állok itt a kezdőkörben, és nem nagyon találom a formát.

Lehetne hőseposz. Fegyvert s vitézt éneklek. Maga költő? Nem, dehogy. (Sietve el.)

Pedig lehetne vers. Ewangelia Mateusza, az apokrif változat, amelyből megtudhatjuk, hogy a kék bálna (balaenoptera musculus) nemzé a grönlandi bálnát, a grönlandi bálna nemzé az északi simabálnát, az északi simabálna nemzé az ámbráscetet, az ámbráscet nemzé a kapocsfogú csőröscetet, a kapocsfogú csőröscet nemzé a barázdás bálnát, a barázdás bálna pedig nemzé a bilbaói Aritz Adurizt.

Lehetne valami lengyelországi emlék. Ahogy a pápának még a szemöldökét is kihúzták, precíz ecsetvonásokkal, máskülönben sápadtnak tűnt. Lehajoltam hozzá, felemeltem. Könnyű volt és kicsi, a tenyeremben is elfért. A szentatya műanyagból készült, harminc zlotyért kínálta egy néni a Visztula deltájánál, a kompkikötőben. Gdańskba tartottam éppen, futballmeccsre.

– Szép, ugye? – kérdezte a néni. – Huszonötért a magáé. Eredeti példány.

Lehetne születésnapi interjú egy kultúrrovatban:

– Jelenleg milyen kötettervet tartogat a tarsolyában?

– Hogy hol?

Lehetne magyarázó lábjegyzet a dwa bratankihoz. Olvasom, hogy 1946-ban, tehát egy évvel a második világháború után Kielce felnőtt lakosságának a negyede aktívan részt vett a helyi pogromban. A zsidóknak az volt a bűnük, hogy túlélték a háborút. Ezért verték őket agyon. Ebben a folyamatban, írja Stanislav Gross, különösen aktív szerepet játszottak a cserkészfiúk. Megtisztították a vasútállomásokat. Ez volt a napi jócselekedet, nyilván. A cserkész, ahol tud, segít. „Az öreg zsidó limonádéárus asszony a rozsföldre szaladt előlük, ott kövezték meg.” Össznépi piknik, a nyár örömei. A Częstochowából Kielcébe tartó vonat útját, a vonatút eseményeit a szemtanúk vallomásai alapján utóbb részletesen dokumentálták. „Egy fiatal zsidó elesett a peronon, mire egy vasutas úgy fejbe vágta egy síndarabbal, hogy széthasadt a feje.” Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb. Ki is mondta? Szophoklész? Goebbels?

Lehetne köszöntő a Gazeta Wyborczában, az apróhirdetések mellett, virágmintás szegélyű keretben: „Ötvenedik születésnapja alkalmából erőt, egészséget és hosszú életet kíván Németh Zoltánnak, az egykori legendás ipolybalogi játékosnak a Nemzetközi Asztalitenisz-szövetség nevében: 刘国梁科, valamint 刘国.

Lehetne könnyed limerick:

Van egy úr, lakhelye Varsó,
műfaja a perverz art-show:
bálnát darabolt a
kín- és kéjlaborba’
– rímnek ciki a koporsó?

Volt egy úr, lakhelye Beszterce.
Lába közt fejsze volt, szekerce.
Járta az erdőket,
gallyazta a nőket,
fűrészelt, gyalult, et cetera,
nimfákat aprított.
Lebukott? Hárított:
– Szerzetes vagyok – szólt –, ciszterci!

Lehetne memoár. Életünk lapjai. Érsekújvári kórház, urológia. Vagy a zsolnai stadion északi lelátója. Vagy egy kis lakás a pozsonyi Lafranconin, ahol együtt néztük a 2005-ös BL-döntőt, amikor a Liverpool 0–3-ról megfordította. (Éreztem, hogy előbb-utóbb itt fogok kikötni.)

Lehetne, miért is ne, logikai-futballfilozófiai traktátus; Németh Zolinak ajánlva, szeretettel.

Die Welt is alles, was der Ball ist.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2020/6-os számában.

Gazdag József (1977, Kassa) író, újságíró, a Vasárnap Magazin főszerkesztője