Endrey-Nagy Ágoston versei

Sven Beyersdorff felvétele

Át

Beadta zárójelentését a nap,
innentől a fényt a nagyvadak őrzik tovább.
Belátható tarlókról figyelik az autókat,
farkasszemeznek a reflektorokkal.

Átvágni a mezők között, minél gyorsabban,
hogy ha egy minket feltartóztató szarvast
elütünk, mondhassuk balesetnek,
és a lelkiismerettel együtt az árokba lökjük.

Mert menekülni kell – ha itt talál a hajnal,
vallanunk kéne arról, hogy a mosolyok mögött
elhagyott kotorékokként ordítunk,
hogy az ázott aszfalt kipárolgásában
táguló orrlyukakkal keressük az őszinteséget.

Ha itt talál a hajnal, lekényszeríti arcunkról
a homályt, és látnunk kéne egymást.
Hát siessünk, ne adhasson számot rólunk
ez a világító szemű, agancsos szoborhad.

Akvárium

Útra kelsz. Otthagyod a vadludak ködhasító gajdolását
és a hányásból jósoló cigányasszonyokat.
Az égi tenger kiszáradt medrében állsz meg.
Amikor az iszapba markolsz,
hogy istenkáromlás helyett teletömd vele a szád,
ujjaid egy akvárium fenekét érintik.
Arcnyi folton letisztítva az üveget
felsejlik a mélyben egy iparvidék.
Halszagú angyalok keringenek körülötted.
A távolban feltűnik egy tiszafa, elindulsz felé.

Ott állsz a sötét tűlomb árnyékában,
gázlómadarak nyomába folyik hozsannád.
A gyümölcsök rikítanak a hordalékszagú tájban,
nyeled őket, míg gyomrod görcsbe nem rándul,
újra meg újra, testedet forróság önti el,
majd arcod a sekély iszapba csapódik –
még épp érzed az üveg hűsét az orrhegyeden.
Az angyalok sárga csőre újra munkába áll.

Esők

Nincs lábtörlő, csak egy sárleverő
rozsdás vasrács.
Virágzó babércserje nehezedik a falra.
Eső. Hunyorgó reluxák.

A fémlapokon kemény sár, átlépsz fölötte.
Tiszta edzőcipők az előszobában,
a nappaliból nyilakként vendéglátóid tekintete.
Ordítani kezdenek, hogy behoztad,
amit már évek óta kint tartanak,
már seperni is elfelejtettek.
Kint a járdán a pocsolyák, mint halszemek.

A dühük nő, mielőtt neked esnek, két lehetőséged van:
a) átvágsz a nappalin, kinyitod az ablakot, feltéped a redőnyt, és elkezded leszaggatni, majd bedobálni a vizes babérágakat
b) átvágsz a nappalin, kinyitod az ablakot, feltéped a redőnyt, kihajolsz, majd babérvirágokkal teli szájjal ordítani kezdesz velük.

Mindkét esetben lefognak, halálra vernek,
maradékod néhány magazinnal takart sárfolt a padlón.

Endrey-Nagy Ágoston (2002, Mór)

Az ELTE BTK magyar szakos hallgatója. Málik Roland-díjas, verseit eddig többek között a Műút, a KULTer.hu, a kolozsvári Helikon és a FÉLonline közölték, valamint az Umami és a Lehetnék bárki antológiák.