André Ferenc: kepler horoszkópírás közben letér a pályájáról
„Meglesz, uram, amint parancsolod.”
(Madách – Az ember tragédiája. VIII. szín)
6. virgo
„Don’t move unless you know someone you can move
And I bruise just like anyone would bruise”
(Manchester Orchestra – Virgin)
álmomban lengyel nő voltam varsó jellegzetesen
egymás fölé ágaskodó épületei közt jellegzetesen
csattogó nyelvem alatt hordtam jellegzetes
szavaim amikor a starbucks melletti
szűk utcából ahová melegedni járnak
a hajléktalanok piros fehérre meszelt arcú
férfiak jelentek meg szemük helyett szilvamag
fogukról szitálva hullt a cianid és egyenesen
felém tartottak úgyhogy szaladni kezdtem hallottam
a lábdobogást a félelemből sarjadó harag
gépezetének mechanikus kattogását hallottam
ahogy szájukban fortyog a nyál az indulat
orrlyukaikból pöffen a pára és akkor futottam
de a tér hirtelen emelkedni kezdett és én
csúsztam egyre csúsztam visszafelé ők meg
csak jöttek és jöttek és jöttek és jöttek és
kérdés nélkül ragadtak meg fürgén nyúltak
utánam inas kezük embertelenül hosszú
és érdes volt mintha kecskenyelvek nyalogatnák
a bőröm és akkor lerántottak a földre és
betapasztották a számat egyikük a mellemre
térdelt egyik kezével az államat szorította
hogy ne sikítsak és ne rángatózzak másikkal
felhúzta a pólóm a hasamon aztán elfordította
a fejét ekkor odalépett egy másik szilvaszemű
magabiztos mozdulatokkal mint vezeklő szentek
két tenyerével a hasamra támaszkodott majd
a köldökömbe fúrta mindkét hüvelykujját
és mint egy narancsot irdatlan erővel kezdte
kettéfeszíteni a húsom de nem tört elő belőlem
sem vér sem sár sem tévelygő vizek semmi
csak a hasító fájdalom a szúró nyilalló görcs
volt biztos facsarta orrom beleim átható bűze
pedig semmi nyirok nem szivárgott belőlem
tiszta voltam mint a vasárnapi abrosz és akkor
könyékig beletúrt a hasamba és mint egy
alien-fiókát hirtelen mozdulattal kitépte
a méhem harsogva pattantak el a vérerek
a szövetek a rostok és odaadta annak amelyik
a mellemen térdelt majd tenyerével lassan
végigsimított a hasamon és összezárta a krátert
ujjaival apró köröket rajzolt köldököm körül
köré nem ért a bőrömhöz csak a kis pihéket
érintette majd lehajolt és köldökön csókolt
és beforrott a nyílás ekkor a másik is felállt
a mellemről és én végre megint kaptam
levegőt levegőt levegőt ekkor már ott lógott
véresen a szőke bakancsos férfi kezében
a méhem jobb karjára fektette és ringatni kezdte
uspokój się uspokój się mój drogi aniele
duruzsolta zengő bariton hangon és akkor
a másik akinek szája körül még ott vöröslött
a köldököm nyoma azt mondta ne félj
minden rendben lesz gondját viseljük majd
felneveljük tánc és matekórára járatjuk
megtanítjuk cipőt kötni és ugróiskolázni
saját hintalova és szánkója lesz amilyet
nagyanyádtól örököltél látod jó kezekben
lesz velünk látod nincs miért aggódnod
és ha jó leszel majd elmondjuk neki hogy
magadban hordoztad őt hogy vigyáztál rá
hogy a te véredből való ne félj többé nem
lesz rá gondod ő most már a miénk
a mi ivadékunk te mostantól szabad vagy
galambom.
12. pisces
„Pisces swimming through the river
All their life against the stream”
(Jinjer – Pisces)
álmomban magyar asszony voltam
hallottam ahogy a pusztából kiáltó
szókkal szólít a kötelesség hát
egyik lábam budára támasztottam
másikat pesten vetettem meg és
két combom közé véve a dunát
hagytam hogy záporesőként
potyogjanak belőlem a kis
vidám porontyok csak úgy
zuhantak a vízbe belőlem
kicsi békáim mondtam nekik
fussatok kicsinyeim ússzatok
legyen tiétek a csillagszeplős
égbolt tiétek a víz két partja
tiétek a folyó medre tiétek
a hidak szürkén meredő lábai
gátak gerince holtágak iszapja tiétek
ússzatok ki a partra és szórjátok
a világba utódaitok tanítsátok
nekik hogy aki szemközt él az
ellenetekre tör küldjetek rá
gólyát aszályt dögvészt küldjétek rá
bozóttüzek perzselő nyelvét
ne hagyjátok beszélni aki nem
ti vagytok ne halljátok meg szavát
annak aki nem ti vagytok mert
ti az én ivadékaim vagytok
hordjátok szét szavaim
anyajegyeim csípőfájdalmaim
áramoljon bennetek a források
távoli csicsergése lakjátok be
a partokat nevezzetek mindent
saját kedvetek szerint s ha szelek
sodornak messzire titeket innen ha
földcsuszamlás temet el a nap elől
ha madarak hordanak szét akár
ösvényről a morzsát ti akkor is
oldódjatok fel majd a talajvízben
és szivárogjatok vissza hozzám
édes porontyaim.