Gurubi Ágnes: A társasági élet szépségei 6.

Hervinsyah Kusumanagara felvétele

– Aláírom, András, komolyan mondom, de előtte kérni szeretnék valamit.
– Igen? És mi lenne az?

András megbotlik, épphogy sikerül visszanyernie az egyensúlyát, a telefon kirepül a kezéből, a járdára esik, lehajol érte, sötét a képernyő, a füléhez emeli, hallózik. Csend. Nincs válasz. Ildi eltűnt az éterben. Bekapcsolja a mobilt. Újraindul. Pittyeg. Három üzenete van. Kettő Ilditől. Mi történt, letetted? András, kérlek, hívj vissza, beszéljünk! És egy Kimtől. Fuck you!

Andrásnak rohadtul nincs kedve beszélni Ildivel. Ismeri a feleségét, tudja, milyen: miért legyen valami egyszerű, ha fájdalmas és nehéz is lehet. És Kimre sem akar reagálni. Gyorsan zsebre vágja a telefont, hazaindul. Majd holnap tiszta fejjel átgondolja ezt a zavaros éjszakát. Már világosodik, mire elnyomja az álom, hosszan hánykolódik a kanapén, nem bírja kiverni a fejéből a magyar lányt, folyton az acélkék színű követ látja, ami most már nem is egy piercing a lány köldökében, hanem a szeme kékje, ami egyszerre mered rá szigorúan, segélykérőn és szomorúan.

*

Letette. Jellemző – fortyog magában Ildi. Ha Andrásnak valami kellemetlen, akkor egyből kifarol belőle, képtelen konfrontálódni.

Emlékszik, amikor hónapokkal ezelőtt elmondta neki, hogy a jógatáborban közel került a jógaoktatóhoz. Mit akarsz, kérdezte tőle András, nem tudja, válaszolta Ildi, nem tudja, mit érez, de meg akarja élni ezt az érzést. A konyhában voltak. Ildi a gáztűzhely előtt ült, a követ bámulta, ideje lenne már felmosni, gondolta magában, a szobából kiszűrődtek az esti hírműsorban elhangzott félmondatok, valami kínai vírusról magyaráztak.
– És leszoptad? – kérdezte András.
Ildi felnézett. A férje a mosogatónak támaszkodva állt.
– Te hülye vagy, András.

Ildit felzaklatta a beszélgetés, pontosabban annak a hiánya. Nincs hozzászokva, hogy uralkodjon az érzésein, számára az önuralom ismeretlen fogalom, szeret ventillálni. Bárkire, aki a közelében tartózkodik. Hanyatt fekszik az ágyon, légzőgyakorlatokat végez, hogy megnyugodjon. Belélegzés az orron, megemelkedik a has, kilélegzés a szájon. Pisilnie kell. Kimegy a mosdóba. Iszik egy pohár vizet, magával viszi, az éjjeliszekrényre teszi, közvetlen a Frontin mellé. Ismét hanyatt fekszik, ezúttal sikerül ellazulnia, érzi, ahogy elnehezedik a szemhéja.

Felidézi, amikor a jógatáborban az oktató az esti tábortűznél hosszan átölelte. Már akkor megmagyarázhatatlan közelséget, kapcsolatot érzett kettejük között, Sanyi azonban csak napokkal később vallotta be, hogy ő még senkivel nem érzett ilyet, mint Ildivel, ilyen együttrezgést, hogy neki ez az első az életében, hogy utoljára tizenöt éve, az első feleségével érezte ezt, de azóta se, soha, senkivel. Ildi naponta többször is húzott az angyalkártyából, és mindig köztük volt az előző életbeli kapcsolat kártyája, és ő szentül hitte, amit a kártyán olvasott, hogy a szerelem angyalai azért küldték ezt a lapot, mert van valami befejezetlen ügye egy múltbeli életből érkező lelki társsal, és ebben Sanyi is megerősítette, aki azt mondta, hogy a lelki társak azonnal felismerik egymást, és ez leggyakrabban szerelmi vagy testi vonzalomban nyilvánul meg. Az a vonzerő, amely két embert egymáshoz húz, meghaladhatja a logikát, mondta Sanyi, majd mélyen Ildi szemébe nézett, és a nőt nem kellett sokáig győzködni.

A tábor utolsó estéjén aztán egyikük sem bírt ellenállni a kísértésnek, és a természet lágy ölén tette magáévá Sanyi Ildit, aki másnap gyorsan bejelentkezett egy látóhoz, akit egy barátnője ajánlott. Emlékszik, Budapest határában, egy kis kertesházban rendelt a látó, aki megnézte mindkettejük képletét, és Ildi Holdja Sanyi Napjában, Sanyi Holdja pedig Ildi Napjában állt, Kos-Mérleg, a tökéletes egyensúly. Minden jel arra mutatott, hogy ez egy karmikus kapcsolat, nem tehetnek róla, ennek így kellett történnie. Ildi ezért tudott tiszta lelkiismerettel András elé állni. A sors ellen nincs mit tenni.

Ildit még az sem zavarta, amikor hetekkel később kiderült, hogy Sanyi másokkal is karmikus kapcsolatban van, más nőkkel is van elintéznivalója, előző életeiben sok elintézetlensége akadhatott Sanyinak, és mivel Ildi nem olvasott Thomas Mannt, épp hiányzott a Tonio Krögernél, tüdőgyulladással feküdt otthon, pedig az rövid, igazán lett volna ideje elolvasni, miközben az ágyat nyomta, és tetszett volna neki, mert egy szerelmes történet, de mivel nem olvasta, nem csengtek neki ismerősen a sorok, amiket Sanyi üzenetben küldött neki, amikor rákérdezett, hogy pontosan akkor hány nővel is érzi a rezgést, és mit jelent neki a hűség.

Ildi sokszor elolvasta az üzenetet, szinte kívülről tudta, mint egy mantrát. Hű leszek hozzád és szeretni foglak, Ingeborg, amíg csak élek! Ilyen jó szándékok éltek benne. (…) És az volt a csúf és szánalmas a dologban, hogy ez a halk és kaján hang igazat mondott, hogy telt az idő, és jöttek napok, amikor Tonio Kröger már nem volt oly feltétlen meghalni kész (…). És lábujjhegyen kerülgette az áldozati oltárt, melyen szerelmének színtiszta, szeplőtlen lángja lobogott, letérdelt előtte, és minden módon szította, élesztette a lángot, mivel hű akart maradni. És nem sok idő telt belé, hogy észrevétlenül, feltűnés nélkül és zajtalanul mégiscsak kialudt a láng. Tonio Kröger azonban még egy ideig ott állt a kihűlt oltár előtt, eltelve álmélkodással és csalódással amiatt, hogy a hűség nem lehetséges a földön. Akkor vállat vont, és továbbhaladt az útján.

Ildi azt szereti Sanyiban, hogy romantikus lélek, és hogy mindig tanul tőle valamit, hogy mindig tud újat mutatni. Verseket is szokott neki küldeni, Ildi viszont csak dalokat, YouTube-linkeket, például a Quimbytől a Most múlik pontosant, vagy a másik nagy kedvencét, Máté Pétertől a Most élsz címűt.

És hát a szex! Ildi nem gondolta, hogy ő még negyvenévesen is kellhet valakinek, hogy megcsapja őt a lángoló szenvedély, hogy valaki ennyire vágyik rá, kívánja őt. Megnyíltak a csakrái. De András ezt nem értheti.

Holnap elutazik vidékre egy csendelvonulásra, de amint hazaér, újra megpróbál beszélni Andrással. Van néhány tisztázni valójuk. Anyagi természetű dolgok. A szabadságnak ára van, és ezt Ildi Andrással akarja megfizettetni.

*

András eddigi mindennapjai viszonylagos unalomban teltek. Hétköznapi módon. Se hullámhegyek, se hullámvölgyek. De amióta Kanadába érkezett, fenekestül felfordult az élete, nemcsak az ország új, a munka, a közeg, hanem a magánélete is. Szeretője van. Neki. A negyvenötéves, különösebben semmiben sem tehetséges, átlagos kinézetű férfinak. Tegnap pedig segített kiszabadulni Évának. Röhögni támad kedve. De lehet, hogy csak be van szarva, hogy mibe keveredett. Megbeszélték, hogy Éva csak pár napot marad, aztán elmegy a követségre. András is szabadnapot kért a cégnél.

Éva a fürdőben van, már legalább egy órája. Andrásnak bejövő hívást jelez a telefonja. Ildi az. Videochaten. Essünk túl rajta, gondolja András. Köszönnek egymásnak, pár percig csak nézik a másikat, Ildi fáradtnak és elgyötörtnek tűnik, már-már eszelős a tekintete. Szakadozik a vonal, András nem érti, miről zagyvál Ildi, de valami csalódást emleget, és hogy Sanyi nem az, akinek hitte, amikor hirtelen nyílik mögötte a fürdőszoba ajtaja. Hátrapillant. Éva áll a nappali közepén, a teste köré csavart törülközőben.

– Nem tudtam, hogy van nálad valaki – szabadkozik Ildi.
– Nem az, amire gondolsz, majd elmondom.

Csöngetnek. András kinyitja a bejárati ajtót, kezében a telefonnal, amiből Ildi hangja szivárog, sírdogál. Éva továbbra is dermedten áll a szoba közepén. Az ajtóban Kim áll.

Gurubi Ágnes (1977, Budapest)

Szerkesztő, író. 1999-ben diplomázott az ELTE magyar-népművelő, majd 2005-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola drámapedagógus szakán. A Magyar Rádió Irodalmi Osztályán eltöltött hat év után különböző kulturális magazinok felelős szerkesztőjeként dolgozott, dolgozik a mai napig. Első regénye Szív utca címmel 2020 augusztusában jelent meg a Kalligram gondozásában. Portréját Toepler Szonja készítette.