Sánta Miriám versei

Alagi Mihály felvétele

Via Dolorosa I.

Amikor betör, még nem veszed észre.
Percek kérdése, míg a tablettákhoz nyúlsz,
lenyelsz egyet, behúzod a függönyöket
és takaróba burkolod magad, imádkozol,
pedig nem hiszel.
És akkor robban, akár egy Pearl Harbor-i hajó.
A harmincas, fehér, európai férfiak kínjai láthatatlanok.
Mint egy apró tengerimalac, úgy sírsz egyedül.

Via Dolorosa II.

A homloklebeny elvékonyodása és a szürkeállomány
zsugorodása látszott a mágneses rezonancia képein.
Mintha bukások után felszabdalt országok térképei
vibrálnának egy fekete-fehér tévéből.
Csak a széttöredezést nem tiltanám be, mondja N. L.,
kétes filozófus, akinek te elhiszed a szavait.
De a gyémánt a keménysége miatt összetörhetetlen,
csak saját porával csiszolható, és saját magával mérhető,
mélyen a sötétben, akár az agyad.

Kraníon/Golgotha

Foltvarratok és redők csupán az elme,
meghiúsult forradalmak árkai.
Nem az az igazi redő, amit az idő váj
szánalmas képedbe egy idő után,
hanem az, amely a spanyol körmenetek
trombitajátékában szólal meg, mintha
egy kívülről zárt, belülről fényes
barokk épületben légy keringene.

Pietà I.

Azt ismerted-e, amikor levették a keresztről,
még élt, rózsaszín ágyékkötője majdnem
lecsúszott róla, hiszen szerette ezt a színt,
és szeretett ellentmondani, még akkor is,
miközben ostorozták, szóval amikor levették,
és kislánya karjaiba fektették, benzodiazepineket
adtak neki, hogy teste saját testében olvadjon el,
mint az ostya?

Pietà II.

És azt ismerted-e, amikor megkérdezték tőle,
hogy ha az isten leánya vagy, miért nem szállsz
le a keresztről, ő leszállt gyengéden,
mellkasán nyílt sebbel, apjához bújt,
és várta, hogy szívébe gépet helyezzenek,
amelyből minden impulzus megváltás?

Megjelent az Irodalmi Szemle 2021/3-as lapszámában.

Sánta Miriám (1993, Kolozsvár)

Költő, műfordító.