Alex Čuso: A kék boríték Tsúszó-versei 1945–1949-ből (Közreadja: Csanda Gábor) (versek)

Az újvári állomáson

Mentek, mentek,
hosszan integettek
a kitelepitettek.

A párkányi állomáson

Álljatok meg egy szóra,
egy utolsó bucsucsókra,
símuljon még egyszer hozzátok
otthontalan hazátok.

Básník jenž…

Básník, jenž zde byl,
Neměl žádný veget,
Makal jak debil,
Verse itt ér véget,
Téves csatatéren.

Holla-hó

Holla-honom, holla-hazám,
itt a gyárban nem igazán,
és a kopár földeken se,
elpártolt tőlem a szerencse.
Holla-hó, halihó, hallani hangom?
Már én se hallom.

Hát ádiő, Aranykor…

már vénülő kezemmel
fogom meg a kezemet
mely sosem látott
sem kapát, sem lapátot,
aranykornak sok,
arankának keés,
hát ádiő Aranykor,
rádió, aranytoll,
lábamon kelés,
szememben sokk.

Pár bagatell

Amikor Csehországban voltam,
szögre akasztottam a tollam.
Karvalytőke szekerét toltam,
amikor Csehországban voltam.

Szar az élet, s szar volt az ének,
vigyorogtak a szaracének,
derék csehek, öreg bohémek,
sehol élet, sehol enyémek.

Lényeg a lényeg, de őszintén,
több nap, mint kolbász.

Napjaim

reggel kávé,
este ave,
közben kb.

Közreadja: Csanda Gábor

A KÖZREADÓ MEGJEGYZÉSE:

Az alábbi verseket néhány Tsúszó-dokumentummal együtt apám, Csanda Sándor (1989–1927) hagyatékában találtam. Egy fekete mappa Sas Andornak (1962–1887) a pozsonyi zsidóság jog- és gazdaságtörténetéről szóló tanulmányát tartalmazta, kézzel javított gépiratban, a  Tsúszó- versek és a néhány dokumentum a tanulmány mögött, egy kék színű, gyűrött borítékban voltak, a boríték jobb felső sarkában kézzel: Duchcov. Feltételezhető, hogy a mappát Sas Andor hagyta apámnál megőrzésre vagy majdani publikálásra, hiszen egy ideig közös tanszéken oktattak. A Sas-kézirat 2005-ben jelent meg, a Tsúszó-versek pedig először itt és most. Közvetlen 1989 után lemásoltam a verseket, a kék borítékot pedig elküldtem Tóth Lászlónak, aki azonban nem kapta meg. A versek fölött az Alex[ander] Čuso szerzői név szerepelt. A dokumentumok közt egy lista, a Tsúszó család névjegyzékével mint Magyarországra áttelepítendőkkel, egy igazolás, mely szerint Tsúszó Sándor reszlovakizált, és ezért csehszlovák állampolgárnak tekintendő, valamint egy végzés, mely szerint őt és családja hét tagját besorolták csehországi kényszermunkára, konkrétan Duchcov (Dux) kelet-csehországi városkába, melynek német lakosságát 1945-ben a Beneš-dekrétumok alapján kitelepítették. Hogy miként jutott a Tsúszó-boríték Sas Andorhoz, vagy hogy apám egyáltalán észrevette-e a kézirat mögött, nem tudni. Amikor a Kalligram folyóiratnál dolgoztam, megmutattam a kimásolt verseket Hizsnyai Zoltánnak azzal, hogy kis kommentárral közölhetnénk őket, de azt válaszolta, igen gyengék. Dokumentatív erejükben bízva adom közre őket.