Lukács Flóra versei

Borsos Zoltán: 02529 FAMOUS LAST WORDS

Betula pendula

Magról nevelt nyírfa,
az erdőtűz utáni talaj pionírja.
Gyökeret eresztesz.
Szentjánosbogarak suttognak
a fűrészes szegélyű leveleidnek,
rekedten préselik ki
perzselt szárnyuk alól a szavakat,
mikor a tojások héja megreped.

Korall

Sosem léptük át a Rubicont.
Ez a táj mélyen átszövi az emlékeinket,
a sziklás part, az árapály, a hínárerdő,
a hideg időablak.
Olyanná akartam válni, mint egy kétéltű állat,
a halak zavartnak tűntek,
mikor a láthatatlan látható lett.
Magad köré tekertél egy algadarabot,
közben engem néztél.
Úgy figyeltél, ahogy a vörös tengeri sünök soha.
Az odúba kapaszkodtál,
engedted, hogy ujjaim a neonnarancs,
máskor kékeslila bőrödhöz érjenek.
Mint egy öntudatos korall.
Csak a hosszúszárnyú bálnák hangjára
mozdultunk.

Kígyóbőr

A lekötözött szemű farkas megvakítja magát,
a rókák nyálukban érzik a félelem fémes ízét,
buddhista szerzetesek gyújtják fel magukat.

Nincs nyelve annak,
aki, mint kígyó a levedlett bőrt,
a nemét is maga mögött hagyta.

Az eső tudatmódosító viharfüggönyén át
láttam őket, akik nem voltak itt soha.

Lukács Flóra (1994, Miskolc)

Költő. Első kötete: Egy sanghaji hotel teraszán (versek, FISZ, 2021).