Fellinger Károly versei

Sven Beyersdorff felvétele

HOGY KILÁSSON

Állandóan esik, így nem tudom
magamban felidézni az esőt,
elvonatkoztatva mindentől.

Nem esik jól ez az állapot.

Szívdobogásom szigetelés,
a jégvirágos ablakra
rálehel a száj nélküli
sötétség.

A cél mindig távolságtartó.

EZERFELÉ

Szobámban nagy a rumli,
de mindent megtalálok benne,
így működik az Isteni rend.
Időt ad a jövőnek.

Ha szobámban rendet rakok
a saját ízlésem szerint,
a természet törvényszerűsége, hogy
semmit sem találok.

SZOMJÚSÁGOM

Ha szomjúságom kicsordulna
egy pohárból,
az lenne az utolsó csepp benned.

Ami a sajátom,
az nem megy fel rám,
vagy bele kellene nőnöm.

Amikor már nem jutsz az eszembe,
különbséget
tesz dolgaink közt a felejtés.
Láthatóan csal,
a maga érdekét nézi,
tudja, hogy nem teszed szóvá.

VISSZAÚT

A szobrász utálja a telet,
a zimankót,
a görbe nyelű
hólapátot.

Mégis kedvet kap,
épít egy hóembert.

Amikor elkészül vele,
a hóember sárgarépa
orrát csipegető
cinege számára
ő a váratlan vendég.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2021/11-es lapszámában.

Fellinger Károly (1963, Pozsony)

Költő, helytörténész.