Katona Ágota verse

Liam Moody: FOREVER LESS.

Kézírásból olvasni

Az első könyv, amit könyvtárból vettem ki,
a grafológiáról szólt. Tizenegy éves voltam,
kézzel írtam, és megbabonázott a tudat,
hogy az írásból kiolvasható a személyiség.
A könyvet oldalról oldalra kijegyzeteltem,
ekkor jöttem rá, hogy a szögletes betűimet
nem foghatom többé a balkezességre.
Hajlíthatatlan vagyok, tele pszichés
viharral, sugallták a merev betűim.
Ezért írás-ember-kísérletbe kezdtem.
A betűk közötti hézagokat ezentúl nem megtört
vonallal töltöttem ki. Fejtetőre állítottam minden
m és n kupoláját, hogy girlandot formázzanak,
a virágfüzérekre emlékeztető duktussal írók
ugyanis kedvesek mások szemében.
A kísérlet eredménye bizonytalan, a kézírásomat
azóta is alig lehet elolvasni. Képeslapot vagy levelet
úgysem kell írnom. A régi lapokat tízévente
veszem elő, fonákjukon elporladt kezek írta üzenet.
Az olyan nevek, mint Ida vagy Emerencia,
kimentek a divatból, az arisztokratikus betűket
gyorsan olvasható, praktikus írás váltotta fel.
A könyv szerint a hurok nélküli g betűk
lecsökkent nemi vágyról tanúskodnak.
Esetleg a teljes hiányáról, amit ma frigiditásként,
nem pedig hisztériaként definiálnak. Apácák és aggszüzek
írnak így. A rokonok Párizsból és Bernből üzentek,
az egyikük Kanadából. Távol voltak, biológiai
valójukban viszont nem szűntek meg,
zárda helyett emeletes házakban éltek.
Bármikor visszatérhettek volna,
a mélyre nyúló g-ket író nők azonban
írásképük alapján egyedül maradtak.
Ráírok a régi képeslapokra, a g-ket töltőtollal
egészítem ki, egyetlen ívvel. Megtanultam
a hullámot, a virágfüzéreket. Kérdés,
feltámadnak-e ettől a nőrokonok, kiköpik-e
a túlvilági folyók vizét, hogy belefeküdjenek
egy halom rózsába, mint a videoklipekben
meztelenül éneklő, dél-amerikai nők,
meghallgatják-e a zenét, amit én szeretek,
elolvassák-e, amit hozzájuk írok.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2022/4-es lapszámában.

Katona Ágota (1989, Balassagyarmat)

Az ELTE esztétika-magyar szakán végzett, verseket és prózát ír, jelenleg Budapesten él.