Ágoston Tamás versei

Alagi Mihály felvétele

A féltékeny szonettje

A szerencsétlen, békaarcú lányom
egy hátranyalt hajú stricivel lóg.
Az indulattól mindjárt összehányom
a vállamra palástolt takarót.

Kótyagos vagyok. A múltkor elestem,
én mamlasz, a susogó nyár alatt.
Megtalált – akkor már rángott a testem
és ruhámba másztak a bogarak.

Zuhogott az eső – vert volna agyon!
Vér szivárgott az orromból meg takony.
Nyöszörögtem. Mindenem reszketett.

Két napig, szegény, nem mozdult mellőlem.
Mennyit beszélgettünk… Nevettem. Bőgtem.
Megbánás marta romlott lelkemet.

A turista szonettje

Remegő szatyorral, szalmakalapban
ülök a kanyargó buszon. Langyos sört
iddogálok. Perpatvarban összetört
arcomon karcos napszemüveg csillan.

Az idegenvezető sovány férfi.
Úgy méreget, mintha valami homeless
lennék, aki látott már ezt-azt. Jó lesz
a tengerparton még egyszer betépni.

Nem állunk meg minden pihenőhelyen.
Vissza kell tartanom a vizeletem.
Feszülök. Fájok. Rákos a prosztatám.

Holnap majd, a hotelből elcsellengve,
kiülök egy magányos sziklanyelvre
merengeni. – Szomjan halok Korzikán.

Az Antikrisztus szonettje

Azt álmodtam, hogy én vagyok Jézus.
Suttogó nők körében álltam
egy levegőtlen, sötét szobában.
A legszebb így szólt: ó, milyen szép hús,

látjátok? Fityegő péniszemet
mustrálta szúrós tekintetével.
Egy púpos némber, láttam, letérdel,
és nyálát csorgatva imát hebeg.

Aztán egy vak asszony lépett elém.
Nagy, gyémánt markolatú késével
levágta a férfiasságomat.

Megtelt a szoba áradó fénnyel.
Heves fájdalom hasított belém.
Kéjvágy marta ördögi arcomat.

Az áldozat szonettje

„Üss le.”
Pilinszky János

Nem vagyok homoszexuális.
Nem vagyok homoszexuális.
Magyar költő vagyok. Magyar köl.
Nem vagyok homoszexuális.

Itt fekszem az utcán leütve,
kirabolva. Milyen hideg van.
Jó lenne most egy meleg paplan,
mielőtt. Milyen hideg, szürke

minden. Bezárt a bár, ahol on.
Nagyon berúgtam. Vodka. Körte-
pálinka. Hátulról ütött le

az átko. Valami tündököl.
Magyar költő vagyok. Magyar köl.
Kimondom. Egyszer majd kimondom.

Ágoston Tamás (1985, Mezőkövesd)

Debrecenben filozófiát tanult. Egy ideig Németországban élt. Három verseskötete jelent meg eddig a Napkút Kiadónál: A repülés kezdetei 2017-ben, A visszaalvás művészete 2019-ben, a Szonettek a babaházból 2022-ben.