Nagy Hajnal Csilla versei

Arnold Eszter felvétele

 

Bennük is oszcillál a világmindenség

Azokkal is megtörténik
a földrengés, akik ezt
nem tudják igazán
szavakba foglalni.

Nem is ez a kérdés.

Hanem hogy mit kell nekünk
kimondani akkor, amikor nem
mi ébredünk arra, hogy
egymáshoz simulnak a
tányérok és a bögrék
az üveges szekrényben.

*

Magányos az a trauma,
amit nem hagynak
szóhoz jutni.

*

Mitől védjük magunkat, és
kit védjünk magunktól?

Mikor kell a vihar elől tető alá, és
mikor a tengerbe szaladni?

Melyik látványt kell túl-, és
melyiket alul exponálni?

Akárhányan férnek egy
sötétkamrába, végeredményben
úgyis egyedül vagy benne.

A nagyító élesítésének utolsó mozzanatát
mindig neked magadnak kell
eldöntened.

*

Nem vesznek kárba azok a
fájdalmak sem, amelyekre
ajtót nyitott valamelyik
óvatlan
családtag.

Nincsenek végzetes tévedések.

Bármennyiszer cserélhetünk
előhívófolyadékot
akár egyetlen délután alatt is.

*

Azok is részei az összes történetnek,
akiknek erről nincsen
véleménye.

*

Mind ugyanannak az anyagnak vagyunk
a végtelen szövetmintája.

Csak halottainkról tehetünk
átható kijelentéseket.

*

És soha, semmiben nem lesz igazunk.

 

 

Hány galamb egy galamb

A fürdőszoba ablakában lakik egy galamb.

Nem tudom, lehet, ő nem így
nevezné ezt, nem mondaná, hogy
ez az a hely, ahol lakom.

Itt élek, itt érzem magam
biztonságban, nem én fizetem ugyan
a számlákat, de lássuk be,
nehéz volna ingyenélésnek nevezni valamit,
amit életnek is csak épphogy.

Talán nem látja olyan sötéten a mindenséget,
mint amilyen sötét az ablak, ahol él.
Vagy mit csinál.

Tulajdonképpen semmit.

Igen, nos, inkább nem
engedem meg magamnak, hogy ebbe igazán
belegondoljak. Hogy mit csinálok itt
tulajdonképpen.

Egymásra nézünk mindig, amikor
lehúzom a vécét. Ez erős túlzás, nem
mindig veszel észre, és az sem biztos,
hogy mindig itt vagyok. Nem lehetek mindig itt.

Sőt, az is lehet, hogy
én nem is egyetlen galamb vagyok, ebben a
félhomályban, meg hát amúgy is,
észrevennéd a különbséget?

Meg tudsz egyáltalán feltétlenül
különböztetni egy galambot valami
egészen mástól? És már megint utaltál valamire,
ami fontos neked, és azt mondod, véletlenül,
de meg tudod különböztetni a szándékot önmagától?

Úgy általában. Meg különben is.

Nem tudja ez a galamb, vagy mennyi galamb,
bassza meg, szóval nem tudja, nem érti, mennyire
fáj most a fejem. Azt meg együtt nem értjük, hogy minek.

Amikor nincs senki a fürdőszobában,
a galamb akkor is ott van, azt hiszem,
de erre elutasítanék minden bizonyítékot.

Ezt viszont már megfigyeltem, hogy mennyire
szívesen gondolkodsz teljesen lényegtelen
dolgokon, amikor valamin úgy igazán kellene.
Igen, ennyire jó a mentális egészségem, hogy
szemrebbenés, fejrebbenés nélkül nevezem magam
lényegtelen dolognak.

És élvezem, hogy ettől zavarba jössz.
Ez a minimum. Az is, hogy élvezem, és az is, hogy
zavarba jössz.

Mit vársz tőlem tulajdonképpen?
Ha kinyitnám az ablakot, elrepülnél,
ezt szeretnéd? Indokot a távozásra?
És miféle indok az, hogy
megijedsz egy hirtelen mozdulattól,
bármire is?

Ha neked ezt egyszerűbb indoknak nevezni,
hát nevezd annak. Ez nem az én dolgom.
Nekem ebben az egész történetben
semmi keresnivalóm valójában.
Egészen szánalmas, hogy milyen kijelentéseket
adsz a számba egyébként.

Szeretsz, mert én is teremtmény vagyok,
vagy hogy is mondjam, nem:
szeretsz, mert én is képesnek tűnök arra, hogy
szeressek. Valamit. Egy helyet. Egy ablakot.
Egy sötétséget. Szeretsz, mert így
egyszerűbb rám nézni.

Egyszerűbb a számba adni
azt a kegyetlenséget, ami benned már
nem fér el.

 

Nagy Hajnal Csilla (1992, Losonc)

Költő, író. Legutóbbi kötete Hét (2021) címmel jelent meg a Scolar Kiadónál. Isztambulban él.