„Valóra válhat minden álmunk” – Paszmár Lívia műfordítóval, irodalomtudóssal, kultúraszervezővel Németh Zoltán beszélget

Fotó: Paszmár Lívia

A 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelenik meg Paszmár Lívia fordításában és a pozsonyi Womanpress kiadásában a Seppegők – szlovákul Šeptuchy (2019), Alena Sabuchová második kötete, amely a legrangosabb szlovák prózairodalmi díjat, az Anasoft literát kapta meg 2020-ban. Mivel magyarázható a könyv sikere?

Úgy gondolom, a helyszín- és a témaválasztás játszotta a legfontosabb szerepet abban, hogy a regény ilyen szép utat járt be a szlovák befogadói közegben. Alena Sabuchová egyrészt egy különleges, idegen világot mutat be, ami a Szlovákiával szomszédos Lengyelországban sem feltétlenül otthonosabb egy átlag olvasónak, mint a szlováknak vagy most már akár a magyarnak is. Másrészt a cselekménye bármilyen környezetbe belehelyezhető: emberi kapcsolatok állnak a középpontjában, amelyekből a fő cselekményszál mellett annyifélét felsorakoztat a szerző, hogy biztosan találunk köztük ismerőset.

Jól látom, hogy egy szlovák író lengyel könyvéről van szó?

Ez azért szerintem elég sarkos megfogalmazás lenne. Legalábbis én nem érzem úgy, hogy a témaválasztás határozná meg, szlovák-e ez a könyv vagy sem. De hát az a szép az irodalomban (az is, abban is), hogy láthatjuk másképp.

Adódtak-e speciális műfordítási problémák a regény szlovák-lengyel nyelve miatt?

Mivel ez az első fordításkötetem, ezért gyakorlatilag egyik problémából csúsztam bele a másikba, de tagadhatatlanul nagy fejtörést okozott a szöveg nyelvezete, azon belül is a pravoszláv liturgikus nyelv, illetve az olyan lengyel kifejezések használata, amelyek a szlovák olvasó számára a szláv nyelvrokonságnak köszönhetően érthetőek. Az elején még nem tudtam például, hogy létezik-e egyáltalán a pravoszláv liturgiának magyar változata. Azóta tudom, hogy igen. És itt külön szeretném megköszönni Krisztina szerzetesnővérnek, hogy olyan tudásanyagot tett elérhetővé számomra, amit saját erőből aligha tudtam volna összeszedegetni. Ugyancsak köszönettel tartozom Hetényi Zsuzsának, akivel szintén egyeztettem ebben a kérdésben.

Tehát a pravoszláv liturgiával kapcsolatos kifejezések úgy kerültek a szövegbe, ahogy azokat magyarul használják, a magyarázatuk pedig ott van a szószedetben – az eredetinek megfelelően. Aztán később világossá vált számomra, hogy a meglévő szótár kevés lesz a magyar olvasónak, ezért alaposan kibővítettem.

Kik azok a seppegők?

Népi gyógyítók, rendszerint nők, akik a mai napig aktívan tevékenykednek Lengyelország Podlázia (Podlasie) régiójában. Egyébként amikor rákerestem a kifejezésre a neten, akkor találtam egy utalást, amely szerint az Alföldön is használatban volt. A seppeg a suttog szinonimája, tájszó. Tehát az volna itt a lényeg, hogy a seppegő elsuttogott varázsigéinek hatására – különféle praktikák bevetése mellett – valóra válhat minden álmunk. Csak arra kell odafigyelnünk, hogy ártó szándékunkkal nehogy olyan seppegőhöz forduljunk, aki a rontások levételére szakosodott…

Fikcióról van szó, vagy van inkább dokumentumregényről?

Fikcióról, amiben hangsúlyosak a szociográfiai elemek. Pontosan annyi van benne mindkettőből, hogy izgalmas párbeszédbe bonyolódjanak.

Németh Zoltán (Érsekújvár, 1970)

Költő, irodalomtörténész, a Varsói Egyetem professzora, az Irodalmi Szemle szerkesztője, a Bázis társelnöke.

.