Szabados Attila: A tárgy; Hátországom

A tárgy

Hetedikben a tárgy fajtáiból írtunk
dolgozatot. Hármas lett, mások is
voltak így, színjeles tanulóként
kaptak közepest, de az ő szüleiket
nem hívatta be a Tanárnő. Ültünk
a folyosón hárman, Anyám, én,
meg Zsuzsa néni, dolgozatom
a padon hevert – nem értettem,
miért baj a hármas, miért nem
beszélnek róla mégse. A feketefehér mintás csempébe merültem,
fejem felett a két egykorú nő
apámról beszélt, közben végig
a tárgy fajtáira gondoltam. Jelölt,
jelöletlen, határozott, határozatlan.

Hátországom

Mozdulj, válj el a földtől, mint a bőr
felső rétege, ha leszakad, és a nyílt
seb alól bátortalanul szivárog a vér.

Tarts lépést, ragaszd magad minden
mozdulathoz, ha hirtelen fékezek,
előre bukj, fölém, mint egy ernyő.

Fordítsd meg a Zárva táblát, hogy
te lásd belülről, Nyitva, lépj ki
magadból, és csak azokat engedd

magadba, kiket a boltos is beengedne,
akik nem isznak, nem visznek sokat
hitelre, és ha igen, tudod, megadják,

vagy épp az mondja nekik: hagyjuk,
ne vicceljetek, és kellemes ünnepeket
kíván, míg sorban kilépnek az ajtón.