Bozsik Péter verse

Liam Moody felvétele

A MŰ(FOG)SORHOZ

„Irigyellek, barátom!
Nagy erősítést kaptál.
Ezentúl jól kimunkált
vendégfogakkal harapod
a levegőt.”
Ladányi István: Üres kondérból kanalazunk

„ágak ínyéről vicsorít ránk
esőcsepp-fogsorral az Úr.”
Baka István: Végvári dal

Ó fogak,
szájüreg szuvas díszei,
akár fekete gyémántok csillantok
meg a fénylő torztükörben,
üvölti messziről,
látom,
kissé kapatos,
én sem vagyok teljesen józan,
a színház büféjében ünnepeltük
színész cimborám születésnapját;
ezért vagyok vele türelmesebb.

Két hónapja kihúzták az összes fogam,
csajom szerint az erdélyi fogorvosok
legjobbak foghúzásban.
Mondjuk azt elfelejtette közölni velem
(gyors egymásutánban kikapta
az utolsó kilencet),
ha megszabadít tőlük,
az bizony depressziót okozhat.

Nem gondolnád,
hogyan kapaszkodik maradék
csonkjaiba az ember fia,
mintha az élete függene tőle.
Mikor Péró barátom fölhívott
(valami más miatt),
elbőgtem magam,
úgy zokogtam,
mint fogzó csecsemő.
Szörnyen megijedt,
kocsiba vágta magát,
és eljött hozzám,
nehogy fölakasszam magam.
Jól berúgtunk,
másnapra elmúlt a mélabú.

Már el is készült a műfogsorom,
(rám vicsorít,
kissé lila,
gondolom,
vörösbort ivott),
végre megszabadultam az összes fogásztól!

Megjelent az Irodalmi Szemle 2023/7–8-as lapszámában.

Bozsik Péter (1963, Csantavér)

Költő, író, műfordító, szerkesztő.