Peter Macsovszky: Reggeli egy szerzetesnővel; Szent; Ajtó; Lélegezhet mint tegnap

(versek, Merva Attila fordítása)

Reggeli egy szerzetesnővel

az eltitkolt szabályrendszer
bármelyik másodpercében
és nemcsak a közlekedő de az önkétlen megfigyelő
sem tudja mire is gondolt pontosan az intervallumok kiötlője
kinek hova kell félreállnia ki menjen le és lépjen be
tisztára mint egy tévéműsor
benne is egyre ritkábbak a metszéspontok a változtatások diktálta
átalakulások és fordítva s végül csak azt láthatod amit mások szeretnének

Ha esik az útkereszteződést követő vasúti híd alatt
a tachométerig ér majd a víz

Apróbb szünetekkel már vagy tíz napja esik
a cseppek szinte mindig eltérő térfogatúak
kis idő múlva hátat fordítasz az ablaknak és egyféle
termonukleáris alázattal
hagyod mutatóujjad a könyvek gerincén barangolni
a nap elcsúszik az üvegen akár a csalódott tenyér
valakinek a szél elfújt az arcáról valamit
könnyek a pókháló trambulinján landoltak

A képernyő kezet mutat a kéz pedig egy újságot
vagy az írás vagy a szó ismeretlen
a nepáli utcán a miniszterelnök mosolyog vörös homlokkal
egy teremben valaki kezébe szobrocskát nyomnak az újságírók villognak
egy másik teremben kamerák nyelik el egy ősz hajú énekes megtört egészségét
piaci helyzet és egy színesbőrű nő
orra alá tolják a mikrofont
a mérlegre egy félmeztelen túlsúlyos férfi lép fel
gombnyomás és egy másik csatornán a családi boldogság fogai vicsorognak
gyorstanácsok hogyan lehet a legfájdalommentesebben falat építeni
közeli felvétel a malterról majd pillantás egy távolodó járműre
felkelők a beton felüljáró alatt pirulák
a hasizmok megerősítésére és szubmisszív kereszteződések
tüzelés dombok maroknyi felkelővel egy étterem tulajdonosa
mediterrán tér egy elveszett szerelőmunkás portréja
ebben a sivatagban nem fog egyhamar esni nincs az a kosz
mely nem ijedne meg a citromtól citromot ne a citrom bizony nem ismer
lehetetlent hogyan kell rendet tenni hogyan kiűzni a lárvákat férgeket kórokat
és az odú rózsaszín lakója kiölti penésszel borított nyelvét
gördeszkások zaklatják a perspektívát és a piaci helyzet zaklat
ismeretlen címzettet evakuáltak ciklon romok rozsdás gyom
a rácsok mögött kutya kettéhasított koponya a sebben kukacok
valakinek a szél elfújt az arcáról valamit
könnyek a pókháló csapdájában landoltak

Vegyi segítséggel sem. Jelentős csökkenés az eredeti prognózishoz képest.
Egyenáramú elektródák. Mutáns vírustörzs terjed. Pusztító
földcsuszamlások. 50 ország hagyta jóvá az átmeneti tanács
létrehozását. Erőteljesen ellenállt az igyekezetnek.
Kíméletlen verseny folyik az új szövetségesekért. A víz hőmérséklete
ezen és ezen a parton. Ötszáz férőhelyes macskamenhely.
Világ talán. A főállomásnál. Járt a halál. A hivatal épületének tetején.
Jegesmedvék nélkül. Kómába esett. Hat döntős
sportággal. A világranglista élén.
Jóváhagyták. Visszautasította. Elkönyvelte. Kiharcolták. Tanácsoltak.
Elszenvedte. Egyetértett. Kihagyja. Legyőzték. A gatyámba csinálok.

A szerzetesnőt keresed tegnap még itt virrasztott a bútor alá
nézel mely eltűnik az előre nem látható fejlődés
nyelőcsövében a borotvált fej villanását keresed
a mezítlábas társalkodónőre vársz
az akadályok megbízható konstruktőrére
nem tudod honnét bukkan elő a gyerekkorodat nem kísérte végig
senki se húzza ki a szögeket
az előre nem látható fejlődés nyelőcsövében
reggeliztél akkor is a nőktől való irtózás nem enged
csak úgy üres hassal távozni otthonról
nem tudod miért nem gondolsz inkább egy szerzetesre
gyerekkorodat egy sem kísérte végig csak a vásári szentek
tanácsadásra és örömszerzésre mindig készek ám örökké nőiesen hallgatagok
az előre nem látható fejlődés nyelőcsövében mindig
elfújja a szél valaki arcáról a könnyeket
és azok a pókháló nyirkos ölébe repülnek

Szent

Szent lesz a tál, melynek majd fölé
hajlok. Villogó szemgolyókkal, mert: villanyt nem kapcsolok.
De mégis hogyan, miképpen lesz szent? A közelgő
eseménnyel? Inkább úgy? A jelen. Szent,

most az lesz. A tál és én. Beleengedem: a fejem.
Nem az arcom. A fejem, mindegy melyik. A vizek fölé
és sötétben. Lehajtva. És most – most hadd beszéljen
a közel engedett jelen, a zsigerek elánja.

Értékelem a mozdulataikat. A kezdeményezés átvételét.
A porcelán sztoikus combjait. A szomszéd lefolyók
emberi fülnek nem szánt disputáját. Lágy csővezetékeim:
szent a tál, melybe beledúdolnak.

Ajtó

Ebben a mondatban járkál valaki.
És mit csinál a következőben?

A következő mondatban.
Ugyanúgy járkál. És ebben?

És ebben a mondatban mit csinál?
Ebben? Vagy a következőben?

Ebben azt is jelentheti,
hogy a következőben.

Valamelyikben
az előzőek közül.

És ezalatt az a valaki
átmegy a következő mondatba.

Ebbe? Például.
Ebben a mondatban járkál valaki.

És mi történik a következőben?
Ott valaki más járkál?

Nem. A következő mondatban
csak ritkán járkál valaki.

Előtte sem járkált ott senki.
Senki sem hagyta ott a lábnyomait.

Senki semmit nem mért.
Nem ült, nem várt. Nem kelt fel.

És mégis. Mégis suhogott.
Valami, valahova. Ment és ment.

Lélegezhet mint tegnap

Egy férfit keresünk itt a szám hívjanak.
Így nézett ki. Körülbelül. Az uszoda
üres volt tehát egy maroknyi ember szerint.
Nem hiányzott sok és. Szerencsés kislány.
Bátor voltaképp. Időben beugrott. Hétéves

és elcsúszott. Nem veszítette el
lélekjelenlétét de be nem mutatkozott.
Kinyitotta a szemeit és a férfinak ennyi elég volt.
Visszatérhet a felhígult életbe. Egy ilyen
szombatot követően. A tankönyvekhez és
az osztálytársnői közé. Ugyanúgy lélegezhet

mint tegnap az esés okozta trauma elillan.
De mi keressük. Óhajt közvetítünk.
Itt a szám. A szülők szeretnék. Más
úton-módon is. Az asztalnál biztosan
lesznek közös témák. Hívni kell ha valaki
látta őt. Megújította a szívverést. Visszaadta
a testnek az életet és az életnek a testet.