Mizser Attila: Cs. Z. 50

A betűk és a számok. Jó, legyen monogram és ötven. „Hogy mi az idő, azt abból látod, ahogy beáll a fotón / a pillanat…”1 Másfél sor tőle. Mármint a momogram tulajdonosától. Mert az biztos, hogy idejük van a szavaknak, a képeknek, mint ahogy alkalmuk, kedélyük és eredetük is. És kell hozzájuk érteni. Ez szerintem például fenemód fontos, miként kell meghúzni, ereszteni, tartani. Melyik
elemet mikor hova kell passzítani és toldani. Megfejteni.

Akkor talán fejtsük meg a monogramot. Csehy Zoltán ötvenéves. Sok dolog érdekli. És ez nem afféle egyszerűen sok. Zavarbaejtően sok. Ez rossz, mert akkor nekünk is sok mindenhez kell, kellene érteni, értenünk. Ez jó, mert akkor többek tudják köszönteni a maguk terepén. Evvel élünk. És akkor eljött az alkalom. A szavak alkalma, hogy megtalálják helyüket, idejüket. Illően bekéredzkedjenek a gerinc közé. Kedélyesen. Ismerkedjenek és izgatottan keressék az ünnepeltet, hogy szót tudjanak

váltani, mondjuk a kedély hatalmáról. Vagy csak épp annyit mondjanak:

Isten éltessen, Zoli!

—

1 – Csehy Zoltán, Színek könyve: Poszthumán jarmaniáda, 15., Alföld, 2018/7., 44