Baka L. Patrik: Testvériség. Kiss Ottó: A bátyám öccse. Baranyai (b) András rajzaival

Noha a magyar gyermekmonológ letéteményesei Ágai Ágnes és Ranschburg Jenő voltak, a millennium óta helyi vonatkozásban senki nem tett annyit a műfajért, mint Kiss Ottó.

A gyermekmonológ negligálja a formai, hangzó és képi virtuozitást, melyek a kortárs gyerekköltészetben a hangzóés nyelvjátékversek legfontosabb jellemzői. Helyettük szabadverses formát ölt, és a gyermeki hangon megszólaló lírai én lélektani kitárulkozására koncentrál: annak titkait, véleményét, szégyenét és legféltettebb vágyait közli. Egy olyan helyzetből szól,

„amikor kikívánkozik
belőlünk az is, amiről
nem kellene beszélnünk.”2

Ebből adódóan számos példája társadalomkritikai felhangú, és nem hisz a tabukban. A szövegcsoport a realitás talaján áll, ezáltal is jelezve, hogy ezekben a versekben a gyermek a mesék világa helyett a valósággal és annak árnyoldalaival szembesül.3

Kiss Ottó a gyerekmonológ svéd típusú, variálható egységekben gondolkodó, szentenciaszerű megoldásait az előre- és visszautalásokkal egyaránt operáló, összefüggő háttértörténetekre cseréli, melyeket a versek szereplőinek élettörténeti fragmentumai mentén épít ki.4 A Csillagszedő Márió,5  az Emese almája6 és A nagypapa távcsöve7 című köteteiben filozofikus gondolatfutamok révén a gyermek és szülők, nagyszülők, gyermek és gyermek viszonyára fókuszál, az elfogadás, az egymáshoz vezető út,8 az „én” és az „ők” története helyett pedig a „mi” közös történetünk megtalálását célozva meg.9

A bátyám öccse című kötete továbbszövi a korábbi alkotásokban formálódó viszonyhálót, ezúttal két fiútestvér kapcsolatát állítva előtérbe – igaz, ha a játékokat lecserélnénk, a felmerülő kihívások két lánytestvér esetében is ugyanúgy megállnák a helyüket. A mű központi mozgatórugója a versus, a nagyobb és a kisebb mindenkor aktuális, bármi által aktivizálható, játékosan öncélú és öngerjesztő viszálya, ami mögött mégis végig ott húzódik a szeretet. „Meg az a későbbi, felnőttkori mély kötelék, ami egy ilyen gyerekkori testvérkapcsolat purgatóriumában születik.”10 A kötetben mindez végig gazdag, Janikovszky Éva stílusát idéző humorral, helyzetkomikummal társul.11

A gyerekmonológok hagyományainak megfelelően a mű egy szemszögből, esetünkben a kisebb testvér alulnézeti pozíciójából íródik, azzal együtt, hogy függő beszéd formájában az idősebb testvér hangja is megjelenik. Utóbbi izgalmas önreflexió, a gyermekmonológok jellemzője ugyanis, hogy kiíródik belőlük a felnőtt hangja, ami által csonka diskurzusként tűnnek föl. A báty azonban még nem felnőtt, hanem valahol az öcs és a felnőttek között áll, félúton. A válaszainak, megszólalásainak függő beszéd formájában történő közlése pedig ilyenformán poétikailag is megerősíti ezt a köztes státuszt. Erre utal az is, hogy a báty ugyancsak mintát követ:

„Aztán felemelte a mutatóujját,
ahogy apa szokta, ha valami fontos
bejelentésre készül.”12

A gyerekhangot hitelesen megszólaltató szöveg stílusa élőnyelvi, sűrítő, puritán, olykor pedig gyerekesen döcögős. Szlengkifejezések és szoftvulgarizmusok ugyancsak feltűnnek benne.

A műben végig egyfajta pingpong zajlik a testvérek között. Örökös szópárbaj, melynek egyedüli célja egymás bosszantása. „Kiss Ottó mindeközben nem moralizál, hanem egy pszichológus szemével világítja meg a testvérek közti dinamikát.”13 Az idősebb a többletévei magaslatáról, kissé becsmérlően, a

„nem mehet el tőlem sehova,
minden délután itthon kell döglenie,
de nem baj, megkeserülöm én még ezt,
megtanít ő engem kesztyűbe dudálni”14

alapállásból szól a testvéréhez. Ő az offenzív. Az öcs ilyenformán örökös defenzívából beszél, ám amolyan „okos(kodó) kistestvér” pozícióból. Amikor például a báty kiteszi az ajtajára a „BELÉPNI TILOS! TESÓKNAK IS!” táblát, az öcs zsigerből felhívja

„a figyelmét az ellentmondásra:
ha egyszer tilos belépni,
akkor ő hogyan jutott be?”15

Emellett bizonyítani akar. Azt feltétlenül, hogy bár éveiben és magasságában talán kisebb, tudását tekintve mégsem az a bátyjánál. És ez általában sikerül is.

Kettejük hierarchikus alapállása a címbe is kódolva van. A kötetben megszólaló hang felől nézve a cím egyszerűen az „én” megfelelője. Ám mivel a teljes textus az öcs gondolatfutama, az is kijelenthető, hogy ő maga pozicionálja magát így. Ilyenformán a cím által is elismeri a báty fensőbbségét.16 Ha másképp nem, úgy annak kora által. Tudatosítja, hogy ő a második. Mindeközben pedig vágyik a bátyja elismerésére. Hiszen a cím az idősebbhez való igazodást is jelzi. Kettejük kapcsolata olyannyira mérvadó, hogy a lírai én önmeghatározása csak a báty viszonylatában lehetséges.17 Ezt részben ellensúlyozza, hogy a báty végig csak függő beszédben, tehát az öcs által hallható, így maga is benne foglaltatik a kisebben. Elválaszthatatlanok. Amiként a fekete (báty) és fehér (öcs) pólóik, melyek a jin-jang jelentéstartományai mentén egészítik ki egymást Baranyai (b) András illusztrációin. Mindezen túl fontos a nevesítés hiánya is, ami az egész kötetben kitart. Csak a két testvér státusza ismert, és az is egymás viszonylatában meghatározott. Mindkettő elveszítené a lényegét a másik nélkül. Egy öcs csak a bátyja végett lehet az, ahogy egy báty is csak az öccsének köszönheti szerepkörét. Nevek híján s e státusz nélkül pedig ez a két – vagy másfél – hang is megszűnne.

A mű öt tematikus egységre (versre) osztható. Az első négy sorrendje felcserélhető, ám a versszakaik rendje nem. A szakaszok a lírai én gondolatmenete és az epikus szál mentén épülnek ki. Kötöttebb az utolsó vers pozíciója, abban ugyanis összeérnek, kikristályosodnak a korábbiak repeszei, felvetései. A versek címei – (LEGÓ), (KÓLA), (KESZTYŰ), (VONAT) és (TÁRSAS) – történeti orientációs pontokként funkcionálnak. A zárójel azonban azt is jelzi, hogy közben végig valami egészen más, a kapcsolat alakulása a meghatározó, a jelentéktelennek tetsző élethelyzetek pedig gazdag lélektani tartalommal telítődnek.

A kötet Baranyai által készített színes illusztrációi kiegészítik az olvasmányélményt és megkönnyítik a szereplőkkel való azonosulást, hiszen a könyv egyes mozzanatait kiemelve ábrázolják a humoros helyzeteket.18 „A kevés vonallal rajzolt arckifejezések, a szögletes testábrázolások [továbbá] mind legó jelleget kölcsönöznek az illusztrációknak”,19 ezzel is reflektálva a szövegeken átívelő, azokat összekötő (-rakó?) legó-motívumra.

A (LEGO) nyitánya a kötet egészének hangulatát meghatározza.

„A bátyámnak van egy öccse,
aki sajnos pont én vagyok.

Ez önmagában is elég nagy baj,
de az még nagyobb baj,
hogy ez örökre így is marad.”20

A tizenötéves báty fensőbbséges heccelődése olyan kozmológiai leleményekben (is) megnyilvánul, minthogy a tízéves öcs hiába nő, mivel a világegyetem folyamatosan tágul, valójában úgyis egyre kisebb lesz. Ezen túl fizikai fölényével is él („kitekeri a kezemből az okostelóját”, „lenyúlja a legómat”, „leharcol”). Az öcs bizonyítási vágya mindeközben a „mintha én teljesen hülye volnék” formula variációinak számtalan visszatérésével lesz igazolható. És bizonyít is, hisz minden leleményességét latba veti. Amiért például nem árulja be, hogy a bátyja már felhordja a barátnőjét:

„Szaporodik a legógyűjteményem.

De ami ennél is lényegesebb:
az övé egyre jobban
fogy!”21

Ezen a szakaszon a tesóbajtársiasság az „üzlet az üzlet” felfogással párosul, mindeközben pedig – noha egészen más fronton – sikerül a növésbéli versenyt is kiegyenlíteni, hiszen a legófigurák gyarapodása itt a kicsiség ellensúlya lesz. Formailag ezt tükrözi le a versvégi, idézett sorok szótagszámának fogyása is.

A (KESZTYŰ) leckéje ugyancsak a bátyon csattan, hiszen az öcsre erőltetett takarításból csak az ő szobája marad ki, így a szülők is őt dorgálják meg. És visszafelé sül el a (VONAT) vicce is, amikor egy messzire szóló, egyirányú vonatjegyet vesz az öccse névnapjára, hisz „a lényeg, hogy addig se látja a szemüveges fejemet.”22 Ám a jegyet időben sikerül visszaváltani, az összegből pedig az öcs éppen megveheti a vágyott játékvonatot. S a legleleményesebb csavar a történetben, hogy nem önmagának, hanem a báty névnapjára, aki viszont dühében muszáj hogy továbbadja neki, hisz korábban hangosan dörögte: „azokat akkor is égő lenne tologatni a szőnyegen, / ha történetesen meglenne az egész készlet.”23 Az egész készletre utaló megjegyzés, valamint a legóbábu-elkobzás azonban elárulják, hogy a báty sem teljesen felnőtt még. Ez pedig felszámolja a mondvacsinált határt „dedós” és „nem dedós” játékok között, és tudatosítjuk, valójában nem létezik ilyen, csak szempont kérdése az egész.

Összességében mindenesetre kijelenthető, hogy a báty bosszantásai rendkívül leleményesek, és a maguk sajátos módján tanítanak, intelligenciát fejlesztenek és készenlétre ösztönöznek, ami „később, az életben” jól jöhet még. Hiszen a leleményes offenzívával szemben csak a leleményes defenzíva lehet eredményes. És a mód, amiként az öcs az idősebb ellen fordítja annak fegyverarzenálját, fokozatosan saját, bosszantó tudálékosságát is szimpatikussá teszi.

Tény viszont, hogy bár a Dávid-féle leleményesség sokszor győz a báty-Góliát felett, az öcsnek más szakaszokon egy-egy megjegyzés révén épphogy önmaga gyermekségét, hiányos ismereteit sikerül lelepleznie. A pillanat, amikor a (KÓLA) nyitányán kiesik az egyik lencse a szemüvegéből, és sehogyan sem tudja visszaeszkábálni azt, ennek metaforikus leképződése. Hiszen ugyanebben a versben háromszor szalajtja el kóláért a báty barátnője (klasszikusért, majd cukormentesért, végül pedig az utóbbiért járó plusz érmékkel ellátva), csak hogy kettesben maradhassanak, az öcs viszont okoskodás nélkül tesz eleget mindennek a lány mosolya, „gödröcskéi”, kedvessége miatt, és még úgy érzi, jól is járt, amikor végül övé marad az ital.

Ez a „jól járás” motívum végigkíséri a könyvet, elég csak a fentebb taglalt legófigura-szaporulatra, a vonatjátékra vagy épp a „kesztyűbe dudálás” sikeres megtanulására gondolni. Utóbbi szólást annak jelképes tartalma helyett a szöveg – szemben a kiesett szemüveglencsével – szó szerinti formában alakítja történéssé, hiszen az öcs takarítása közben még a báty, a szülők hazaérte után azonban már az öcs fújja a kesztyűbe diadal-dallamait. Utóbbi a „megint túljártam az eszeden” mellett azonban a „megint tanultam valamit” ünnepe is.

A leginkább megmosolyogtató vaksága mégis a szerelem, a testiség kapcsán mutatkozik meg. Kiss Ottó műve ez utóbbira vonatkozó rejtett utalásokkal is él, hiszen a zárt ajtók mögött a báty és barátnője „nyöszögtek, röhögtek”,24 amikor pedig kóláért szalajtják a lírai ént, a barátnő kapcsán azt jegyzi meg: „Láttam, hogy már nagyon szomjas”25 – csak épp ennek szexuális kétértelműsége kerüli el a figyelmét. Az idevágó leghumorosabb szakasz mégis az, amikor bizonygatja:

„nem most jöttem le a falvédőről,
tudom, hogy mire megy ki a játék,
tudom, hogy szerelmeskednek,
sőt lehet, hogy még csókolóznak is.”26

Remek megoldás, ahogy a kifejezést alternatív jelentéstartalommal ruházza fel. A szerelmeskedés nála nem a szexualitást, hanem a szerelmesek együtt töltött, összebújós idejét jelenti. Ezt pedig a fokozás leplezi le, mely szerint a csók a lírai én számára magasabb szintet képvisel a szerelmeskedésnél.

Utóbbival igazolható az is, hogy bár az öcs sok mindent jól dekódol és tud, de mégse mindent. Egy-egy terminus ismerete nem feltétlenül jelenti annak jelentésbeli ismeretét.

A kötet (TÁRSAS) című, utolsó versének nyitánya (gyerek)filozófiai töprengés, mely a talált tárgyak hasznáról és hasztalanságáról, jelentéktelenségéről és személyessé válásáról, fontosságáról értekezik. „Mert számomra igenis értékesek, / és az értékük az együtt töltött időben van.”27 A saját, majd bátyja polcain sorakozó kacatok kapcsán a lírai én megjegyzi, hogy az értékük abban áll, hogy mindegyikhez valamilyen esemény emléke kapcsolódik.

Az ötödik vers az építkezése által pedig önreflexív módon ugyanígy viszonyul a korábbi négyhez. Magába építi őket, visszautal rájuk és a lényegükre. A kesztyű, a vonat, a legók visszatérnek, és a hozzájuk kapcsolódó emlékek által értékelődnek fel. Némelyik tárgy előrehaladva nyeri el a maga fontosságát. Például a tölcséres hallókészülék, amit azért kapott a bátyjától, „mert azt gondolta, hogy azzal meghallom azt is, amit egyébként nem szoktam meghallani.”28 Hiszen ennek segítségével hallgatja ki a báty és a barátnő beszélgetését, ahol a testvér azt

„suttogta,
hogy mostanában egész jókat lehet velem beszélgetni,
hogy mostanában egyre gyakrabban tud velem
sakkozni meg társasozni.”29

Utóbbi pedig bár nem bevallottan, mégis az öcs legnagyobb ajándéka. Hisz e mondatok által nő föl a (báty által is) vágyott testvéri szerephez. S azt, hogy a bátyja talán nyerni hagyta társasjáték közben, hirtelen nem bosszantó hazugságként, hanem a törődés jeleként értékeli újra.

Ezzel pedig helyreáll a rend. A méltatlankodó hang és egymás folyamatos bosszantása megnyílik, s rejtett tartalma, egymás fontossága kerül előtérbe. „[M]ert hát ki az a hülye, / aki rossz kapcsolatot akar a másik emberrel?”30 A mű végén, amolyan keretes megoldásként a kiábrándító felhangú kötetkezdő-sorok felülíródnak, s a fiúk kapcsolatának alakulására reflektálva újra is tördelődnek, kiegyenesednek. Mondhatni tiszta sorokká válnak. Mert végül is:

„Azért az jó érzés, hogy az embernek ilyen bátyja van.

Meg az is jó, hogy pont én vagyok az öccse.

De az a legjobb, hogy ez már örökre így is marad.”31

—

1    A  szerző a  dolgozat írásának idején a  Nemzetközi Visegrádi Alap   (International  Visegrad  Fund)   ösztöndíjában  (2023–2024) és a Tempus Közalapítvány által gondozott Fiatal oktatói ösztöndíjban (2022–2023) részesült.

2    Kiss Ottó, A bátyám öccse, Baranyai (b) András rajzaival, Pagony Kiadó, Budapest, 2020, 56 p., 32.

3    Petres  Csizmadia   Gabriella, Fejezetek a gyermekés ifjúsági irodalomból,  Nyitrai  Konstantin  Filozófus  Egyetem  Közép-európai Tanulmányok Kara, Nyitra, 2015, 70–71.

4      Gombos Péter, Egy „gyerekes szerző” titkai nyomában. Kiss Ottó gyermekirodalmi munkássága, Bárka, 2013/6, 57.

5    Kiss, Csillagszedő Márió, Móra Könyvkiadó, Budapest, 2002, 62 p.

6    Uő, Emese almája, Pagony Kiadó, Budapest, 2006, 64 p.

7    Uő, A nagypapa távcsöve, Móra Könyvkiadó, Budapest, 2009, 46 p.

8    Petres Csizmadia, I. m., 74.

9    Pompor Zoltán, A megtalált közösség. Kiss Ottó: A nagypapa távcsöve, Prae.hu, 2010. = http://prae.hu/prae/articles.php?aid=2728

10  Pagony  [Hunor],  Hát ez kemény, tesó!, Százhold online, 2020. = https://www.pagony.hu/cikkek/kiss-otto-a-batyam-occse

11  Uzseka  Norbert, Kiss Ottó: A bátyám öccse, Ekultura, 2021. = http://ekultura.hu/2021/01/20/kiss-otto-a-batyam-occse; Nagy Andrea Flóra, Hogyan értsük meg a testvérünket? – Kiss Ottó: A  bátyám öccse, f21.hu, 2022. =  https://f21.hu/irodalom/gyermek-es-ifjusagi-irodalom/a-batyam-occse/

12  Kiss, A bátyám öccse, 10.

13  P. Szabó  Dénes, Örökre szóló kapocs, Népszava online, 2021. = https://nepszava.hu/3127332_orokreszolo-kapocs

14  Kiss, A bátyám öccse, 24.

15  Uo. 8.

16  Mizsur  Dániel, Ezörökre így marad?, Mesecentrum, 2021. = https://igyic.hu/konyvajanlok/ez-orokreigy-marad.html

17  Boldog  Daniella, A  belépés tesóknak tilos, Égigérő, 2021. =  https://egigero.hu/belepes-tesoknaktilos#sthash.FPL31w5d.PU05LVZI.dpbs

18  Nagy, I. m.

19  Boldog, I. m.

20  Kiss, A bátyám öccse, 5.

21   Uo. 12.

22   Uo. 36.

23   Uo. 35.

24   Uo. 8.

25   Uo. 15.

26   Uo. 52.

27   Uo. 42.

28   Uo. 33.

29   Uo. 53.

30   Uo. 47.

31   Uo. 55.