Urbán Andrea: Misztikus érzékiség. Fodor Ákos erotikus versei

(tanulmány)

„Az erotika az élet igenlése, még a halálban is.”2 Georges Bataille meghatározása az életen keresztül, de a halál irányába mutatva, illetve a kettő határhelyzetét kijelölve érzékelteti az erotika jellegét a pillanatnyiság tapasztalata, valamint az evilági és túlvilági végpontok kölcsönviszonya által. Az idézet jól mutatja, hogy bár az erotika elsődlegesen a testiséghez rendelt kifejezés, többet jelent a nemi vágyak megélésénél. Ezt támasztják alá Fodor Ákos erotikus versei is, amelyek szakralitáshoz és szexualitáshoz társítható képeket szintetizálnak, megmutatva az ambivalenciát, illetve a szembenállás viszonylagosságát. A Fodor-versek néhol éppen attól zavarba ejtőek, hogy egyetlen képben viszik színre a testi és a misztikus egyesülést – az ösztönös vágy és a magasztosság, illetve a bűntudat és az emelkedettség kettőssége egyszerre jelentkezik.

A következőkben az erotika témájának és esztétikai potenciáljának Fodor Ákos műveiben szemlélhető megnyilvánulásait vizsgálom. A költő számos versében tematizálódik a testiség, a vágy, a gyönyör, a szerelmi kapcsolat, több esetben korrelálva a keresztény tradícióval. „A keresztény kultúra, ha akarom, a test kultúrája, hiszen mind a teológia, mind a filozófia évszázadokon keresztül az emberi testet használja az egyik megkerülhetetlen alapfogalomként akár a vallási, akár az ontológiai kérdésekre vonatkozó válaszkísérleteiben.”3  Ahogyan Bódi Katalin is megvilágítja tehát: a test és vallás, test és szakralitás komplex összefüggései között paradoxonok létesülnek.4 Az erotika megvalósulási formái mind olyan dinamizmusok, amelyek a katarzisra, azaz a folytonosságot jelentő transzcendens tapasztalat határvonalán születő gyönyörre irányulnak. Gadamer így ír a katharszisz mozgatóiról: „külső hatalmak ezek, melyek megszállják és magukkal ragadják az embert”.5 Értelmezésemben katartikus utak szinguláris szövetrendszerét alkotják Fodor Ákos erotikus versei, amelyek éppen az erotika viszonyrendszerének szétszálazása nyomán vezetnek el az erotika esszenciájához. Fodor erotikus versei sok esetben bináris oppozíciókból építkeznek, vagyis differenciálják a nőt és a férfit,6 miközben fókuszuk poétikai és tartalmi szempontból az egyesülés és a teljesség katarzisára irányul. Fodor rövid verseinek elemzésével célom felmutatni a minimumra redukált textusok komplexitását, a korlátozott jelentésterek végtelenségét. A vizsgált versek nem képezik egy kötetkompozíció részét, keletkezésüket tekintve olykor távol esnek egymástól, sok közülük több válogatáskötetben is helyet kapott már (pl. Gyöngyök göröngyök, Bp., Fekete Sas, 2015). A jellegzetes poétikai sajátságok alkalmazásának Fodor Ákos-életműre jellemző időbeli kiterjedtsége, tartóssága azonban megengedni látszik a tematikai szempontból erősen kapcsolódó darabok párhuzamos vizsgálatát.

A NŐI  TEST REPREZENTÁCIÓI

„Az emberben minden, ami az állatra emlékeztet, taszító.”7 Így létesülhetnek azok a kulturális szépségeszmények és megjelenítések, amelyekre a valószerűtlen formák jellemzők. Vonzó az, ami távol áll a biológiai lénytől – marad a felszín, a maszkolás és a szelektív látás. Fodor Ákos verseinek testábrázolásaiban elsősorban részletek láthatóak, a nőalakokból körvonalak vagy egy-egy fókuszált szegmens tűnik fel. A szépség adott testrészekben koncentrálódik, általában szorosan a nemiséghez kapcsolódó komponensekben (mell, comb, ajkak).

GYERTYAOLTÁS ELŐTT

Bámulom tested

falra szökkent árnyát – ma

két lánnyal alszom!8

A fény–árny dichotómiát használja a Gyertyaoltás előtt című haiku jelenettöredéke, mely az én és a te helyzetét is meghatározza.9 A címben jelölt időindex szerint a versszituáció a szoba elsötétítése előtti momentumhoz kapcsolódik. Ugyan a bámulás hosszabb befogadást jelent, az árnyék tünékenysége pillanatnyi látványt sejtet, amelyet a gyors helyváltoztató mozgást kifejező szökkenés is jelez. A befejezett melléknévi igenévi forma az árny testtől való függetlenedését, valamint a két lányalak különálló entitásként értését teszi lehetővé. A „test” és az „árny” továbbá külön sorba kerül, amely szintén a leválás mechanizmusát érzékelteti.

A test tulajdonosát megvilágítja a gyertyaláng, a bámulás mégis az árnyékra irányul, a versben leírt vágy ebből fakadóan őt illeti, s majd az utolsó sorban kerül kiterjesztésre a figyelem. A nőalakból a test látható – egy arctalan együttest, személytelen sziluettet szemlél a versbeszélő. Az árnyék és a nő megfeleltethetősége azonban illúzió, a fényforrás eltűnésével ugyanis a falra vetülő kép megsemmisülne. A kettős látvány viszonylagos képzet, hiszen a gyertya eloltásával vagy az érzékszerv kikapcsolásával (tehát a sötétség révén) a nő nem, csupán árnya szűnne meg létezni. A cím által prezentált gyertya(fény) szintén a vízió illékonyságára irányítja a figyelmet. (A vers erotikus felfogásához hozzátesz a gyertya fallikus szimbólumnak való megfeleltethetősége, ilyen értelemben a láng eloltása markánsan hordozza a szexuális kielégülés jelentéstöbbletét.)

A „tested” szóra grammatikai-retorikai játék épül: a (normatív) toldalékhiány és az enjambement együttes alkalmazása azt teszi lehetővé, hogy először „bámulom testedet” olvasunk, majd utána, a második sor felől már „bámulom testednek”-et. A grammatikai módosítás-szükséglet által erősített megdöbbenés, a testiség nyomatékossága, a két nővel történő nemi aktus illúziója, valamint a sötét formákba kódolt ellenszenv (akár pszichoanalitikus értelemben) erkölcsi beidegződésekkel kerülhet feszültségbe. A vágy (ti. aludni két nővel) felismerésének váratlanságát az interpunkció is támogatja: a pillanat megnyúlik a bámulás aktusában. A verstartalom izgalmához hozzájárul az illékonyság és a tartósság közötti egyensúlyjáték. Az árny látványának befogadása (a versbeszélő nézőpontjából) sok variációs pillanattöredék által kiadott összesség, egyrészt a gyertyaláng remegése és az ebből fakadó vibráló árnykép okán, másrészt a percepció mechanizmusából (a szemmozgásból és a pislogásból) adódóan.

A harmadik sor felől újraolvasva a cím és a verssorok által közölt predikció (miszerint a versbeszélő két lánnyal alszik) két okból is devalválódik. A lány és az árnyéka valójában egyetlen entitást jelentenek, a falon megképződő sziluett pusztán kópia. Ennek ellenére is sérül a vers ígérete, a versbeszélőben megképződő vágy-ötlet, hiszen gyertyaoltáskor úgyis egy „lány” marad.

ÉRTÉKŐRZÉS

Boldog tenyerem

mellkupolácskáidnak

hű negatívja.10

Az érintésnek egyfajta magyarázataként jelenik meg a test szépségének megőrzése. A maradandóvá tétel a feledés kiküszöbölésére, a megszűnés kijátszására irányul, a módszer testisége viszont mulandóságba vetett. A szobrászatból ismert negatív az idő legyőzésére, a pillanat megdermesztésére, az adott állapot pontos másolására és ezáltal tartóssá tételére irányul. Fodor Ákos versében a női testrész megőrzése a szöveg által meg is történik, noha közvetetten, nem hű formában. A „hű” szó nemcsak „hűen”, hanem (még inkább) „hűségesen” jelentésben is érvényesíthető, azaz a versbeszélő „folyamatosan” ott tartja a tenyerét, és pontosan felveszi a formát. A kéz nem volna alkalmas erre, hiszen funkciója nem szorítkozhat a konzervációra, a vers által a múlandó testrész mégis múlhatatlanul őrizhet. A testrészek érintkezése hívja létre magát a költeményt, beteljesítve az értékőrzést: ennyiben a negatív negatívja maga a textus lesz. A verscím a szöveg verselése tekintetében is jelentésessé válik. Az időmérték (-uu/ -u u–/

-u u–) tartása, a hosszú és rövid szótagok lüktetése működteti a tradicionális dinamikát, ezáltal ugyancsak értéket közvetít, így a klasszikusabb verseszmény felől is értelmezhető. A második és harmadik sor például daktilusi. A vers ugyanakkor ironikusan is olvasható, éppen a keresztény erkölcs szexuális utalások általi kikezdése miatt.

Az érintésben együttesen van jelen a mozdulatlanság és a mozdulás vágya.11 Az egyén cselekvésképtelenségbe kényszerül, Bataille belátása nyomán tehát megállapíthatjuk, hogy mintegy megáll, szinte szétpattan az idő az érzékelésben. A megőrzés intenciója mögött felsejlik annak hiábavalósága, amit a vers első és utolsó szava is lekövet („Boldog […] negatívja”). A „mell” szóösszetételt alkot a „kupola” szóval, így nyerve szakrális töltetet. A kupola a szertartásos funkciót betöltő épületek jellemző, gyakran mennyei látképpel (felhők, puttók, fényesség stb.) festett részlete (előfordulnak imitált álkupolák is). A szentséggel való találkozás terének attribútuma tehát a nő másodlagos nemi jegyével kapcsolódik össze egy metaforikus képben. Maga a szó emellett alaki variabilitást feltételez a kopuláció (összekapcsolás jelentésű, nemi értelemben vett behatolást implikáló) szóval, különösen az alapvetően is erotikusnak minősülő szóösszetételben.

KÉPEM EGY LÁNYRÓL

napcsepp12

Fodor Ákos versei gyakran centrumba állítanak egy-egy testrészt, a szemet, az ajkakat.13 A Képem egy lányról hangzóvá tételekor előtérbe kerül a kiejtés, a labiális hangok túlsúlya az ajkakat szignifikáns helyzetbe hozza. A szóvers „p” hangjának képzése során (az ajkak összeérintésekor, elválásukat megelőzően) fellépő hangtalan hangzás pillanatnyi szünetet idéz elő, miután maga a cseppenés is hallhatóvá válik.14 A szóversben egybeolvad az egyik legősibb oppozíció, szinte egy világ egyesül, hiszen a Nap tűzgolyó, a cseppenés pedig konvencionális értelemben egy ellentétes erő, a víz tulajdonsága. Ugyanakkor a csillag felszínén végbemenő napkitörések, jellegzetesen az aktív protuberanciák összefüggést mutatnak a cseppenés mozgásával, ennyiben a Nap és a szemgolyó közötti asszociáció is fennáll. A napkitörések számos formát ölthetnek, de a vers szempontjából a felületi leválás a lényeges. A víz a könnycsatornán keresztül hagyja el a látószerv közegét, míg a Nap felszíni történései ugyancsak érzékeltetik a kiválást és ezzel együtt a távozást. A lánnyal és az égitesttel egyaránt identifikálható ragyogás, sugárzás cseppmozgása a szóvers magja.

A szem funkcióját használja a cím a kép hangsúlyozásával. Az egyes szám első személyű birtokos személyrag a lírai én optikai benyomására helyez fókuszt, a kép statikusságának és a cseppenés dinamikájának (a mozgás bekövetkeztére irányuló készenléti stagnálással együttesen jelentkező) feszültségében a lány és a Nap objektuma mellékes. (Hasonló ambivalenciát mutat a „p” hang kiejtése is, statikus stagnálás és dinamikus változás vonatkozásában.) Arányváltást mutat a textus, a cím hossza a vers terjedelmét csak még hangsúlyosabbá teszi, annak egységét, teljességét implikálja – nem szükséges egynél több szó.

Érdemes utalni a korábban tárgyalt Gyertyaoltás előtt, valamint az Időtlen idő című versekre. Mindhárom szöveg a képszerűséget (testiséget) eszközül hívva ragadja meg a szeretett személyt, ráadásul nem annak teljes fizikai valójában, hanem a sziluettlenyomat (árnyék) vagy a testrész (lábak) reprezentálásával. A szóvers a szókreációba sűrített attribútumok (ragyogás, vidámság, gyönyörűség stb.) asszociációs terének feltárásával, és csakis a címmel együtt olvasva kínálja fel a nőábrázolás felőli értelmezési lehetőséget.15 Ábrázolás esetén alapvetően láthatóságról beszélhetünk, a képzet lehet ugyanakkor univerzális, a jelentől (térben és időben) eltávolított – ikonszerű őskép. A szerető absztrahálódása az emóciók (distanciából fakadó) felerősödését (és esetleges torzulását) okozza. A másik megismerésének korlátjai vannak, ennek ellenére kialakul róla egy vízió, amit a szerelmes a magáévá tesz, és ami a másik számára hozzáférhetetlen marad, hiszen közvetlenül nem láthatja (a másikban létező) önmagát.16 A Fodor-versben napcseppként realizálódó lány tudása saját megjelenítéséről, a másikban kiváltott hatásról ismeretlen marad – ez a katakrézis tehát a transzcendens tartományt jelölő égitest (a Nap mint életadó szimbólum) és egy pillanatnyi, mulandó jelenség (a csepp) összekapcsolásával áll elő, ismét csak a szexualitás metafizikai összefüggéseit sejtetve. Tipoés ortográfiai szempontból fontos lehet a „nap” kisbetűvel való szerepeltetése – egy ezt jelentésesnek feltételező olvasatban nem a lányra (szubjektív összképre), hanem a(z akár fotografikusan rögzíthető) képi látványra irányul a figyelem, ami egy pillanat, egy csepp a naptári napból.

A Képem egy lányról címében a „kép” szó a látvány elképzelésére sarkall, míg a határozatlan névelővel szereplő „lány” szó egyszerre hívja fel a figyelmet az általánosérvényűségre (bármelyik, adott személynek kedves lányra jellemző lehet) és a kiemeltségre (a határozatlanság ellen tétes mechanizmusa miatt az egy az egyetlen jelentést is felveheti). A lány típusszerű megjelenítését (a nevén nevezhetőség hiánya Isten nevének elhallgatásával ugyancsak paralel jelenség) felválthatja az egyszeriség és egyedüliség. A cím hiányában a napcsepp megértéséhez nem kapnánk stabil interpretációs támpontot. Az allegóriák és istenségek elképzelése hasonló jelölőket igényel, így a művészi ábrázoláshoz, a róluk való gondolkodáshoz szükségszerűen test és ezzel együtt biológiai nem rendelődik. Akárcsak a teljes valójában megragadhatatlan istenség, a lányalak (a többszörös leképezés és előhívás eredményeképp) absztrakt látványt nyújt. Amennyiben egy adott személyre vonatkoztatható a szóvers, úgy a látványfeldolgozás és látványnyújtás aktusain keresztül destrukturálódik, valamint konzerválódik. A vers plurális képszerűséget közvetít, hiszen egyszerre nyújt látványt maga a szövegmatéria (a betűanyag) és a mentális síkon megjelenő képi elemek.

Az égitest központi szerepe (a vers felét a „nap” szó adja) felhívja a figyelmet saját irodalomés kultúrtörténeti beágyazottságára. A Nap a transzcendencia jelölője, ragyogásában az istenség közelebb kerül az egyénhez, „megfoghatóvá” válik.17 A napistenség interpretációs térbe történő bevonásával az áhítat, a könyörgés vagy az elragadtatottság rituális vonzata bővíti a szóvers jelentéshálóját. A fényesség a keresztény kontextusban történő elgondolást is lehetővé teszi, hiszen a szentlélek és a mennyek ábrázolása gyakori napsugarak formájában (elég a képzőművészeti alkotásokra, például a korábban említett kupolafreskókra gondolni). Továbbá az ikonok emberalakábrázolása vagy a kép képmásként történő felfogása is a keresztény hagyományhoz kapcsolja a verset. Az istenség (és a lány) szimbóluma a Nap lesz, miáltal a kép paradox jelleget kap, hiszen a csillag az ember számára megközelíthetetlen, forrósága a biológiai lét megszűnésével fenyeget, a megfelelő távolságból viszont az élet és a látás alapja.

SZAKRALITÁS  ÉS SZEXUALITÁS

Foucault érvelése szerint „[a]ki a szexualitásról beszél, bizonyos mértékig kivonja magát a hatalom felelőssége alól; megkérdőjelezi a törvényt; s ha csak egy csipetnyit is, megelőlegezi az eljövendő szabadságot.”18  A szexualitás kulturális, társadalmi, politikai stb. kódoltsága nyilvánvaló. A szabályrendszer értelmezési keretet szab, tehát a szabad és tilos fogalmaival válik megközelíthetővé.19

A szakralitás és szexualitás erotikáját összekapcsoló Fodor-versek a represzszió kiiktatásával viszik véghez a szintetizálást, elmosódik a szabad és a tilos határvonala.

KATARZIS

vízszintes ajkam

s függőleges ajkacskád.

Megváltott Kereszt20

A katarzis különféle síkokon végbemenő beteljesülés; értelmi, érzelmi, testi hatáskomplexum. Az energiák áramlása (a fizikai valóságban) a testen, mintegy csatornán áthaladva történik, az érzések testi tünetekként realizálódnak (pl. sírás, orgazmus, remegés, kiabálás stb.). Az önkívület biológiai vetületei tehát nem feltétlenül szexuális jellegűek.21 A Katarzis a szakralitás és szexualitás összekapcsoltságát, a kettő közti analógiát mutatja fel.

Fodor Ákos versében az ajkak interpretációja kétféle olvasatot kínál. Elfordított fejek csókban történő összeérése is kiadhatja a keresztre emlékeztető formát, de az ajkacska a női nemiszervet, a szeméremajkakat is jelölheti, és ilyenformán az orális szexre tett utalásként azonosítható, ami különösen felforgatóvá, már-már blaszfémikussá teszi a legelemibb keresztény szimbólum megidéződését.22 A haiku utolsó sora a Krisztus kereszthalála általi megváltásra, az örök élet ígéretére utal úgy, hogy közben a csókról ír, ajkak keresztre emlékeztető érintkezéséről.23  A párosítás azért felforgató, mert míg a kereszténység a Krisztus szenvedései (passió) és kereszthalála általi megváltásban hisz, addig azt a fenti verssorok az érzéki örömök képében teszik azonosíthatóvá. A szexuális katarzis tetőpontjára kishalálként is utalhatunk.24 A vers zárósora tehát összehozza az erotika két megnyilvánulási formáját, egyrészt azonosságot (halál-halál), másrészt ellentétet feltételezve – a tilalmas és a magasztos, vagy még élesebben a bűnös és a szent között. A „Megváltott Kereszt” szintagmában észlelhető a tabu, s még inkább a bűnösség érzetét valamelyest oldó szándék. Hiszen a vers nem a tradicionális metonímiát („megváltó kereszt”) használja. Az ajkak által formált keresztre vonatkozik a megváltás, melyek adott dogmák által tiltott szexuális egyesülést jelenítenek meg. A női nemiszerv szavakban rejlő ábrázolása tükrözője a kódhasználat gátjainak, a (test)reprezentáció a kétértelműség sejtelmességben csúcsosodik ki. A megjelenítés se nem nyílt, se nem zárt – köztes tér, a szent keresztény képpel való összekapcsoltságában potenciális határsértéssel.

HÁRMASOLTÁR ERÓSZ

kitapogatjuk egymás határait

 

FÍLIA

egymásba nézünk

és végtelennek tetszik

és végtelenül tetszik

amit látunk

 

AGAPÉ

egymás vagyunk25

 

A Hármasoltár címe a „szárnyas oltár” forma módosított alakja, ami a keresztény szakrális építészet szerves részét képező, a szent terek központjául és az áhítat tárgyául szolgáló képeket jelenti. A hármas struktúra amellett, hogy a Szentháromság egységére utal, oldalsó íveivel az elrendezés centruma felé irányítja a figyelmet, teret nyitva az elragadtatottságnak. A versben a keresztény dogmatika által sugalmazott elképzeléseknek megfelelően feltűnnek a szeretet szintjei. Az erósz keresztény kontextusban a viszonzás utáni vágy fázisa, a vonzalom kialakulása, a testhatárok kitapogatása. Míg a filia a viszonzott felebaráti szeretetet, kölcsönös érzelmeket, egymásba nézést jelenti, addig az agapé a legmagasabb rendű, egyben tudatos, feltétel nélküli érzelmet. Az „egymás vagyunk” egy kölcsönös és egy személyes névmás egymás mellé kerülése, kölcsönössége és személyessége (az „egymás” szó háromszor szerepel a versben). A szókapcsolat által megtestesül a végtelen és az egység, a szeretetben egyetlen létezőként van jelen a szerető, a szeretett és a világmindenség. Fodor versében a katarzis a hit és a szerelem nem ötvöződő elegye. Erre olyan apró gesztusok is rámutatnak, mint az „és végtelennek tetszik / és végtelenül tetszik” paralel sorok közti apró, de lényeges eltérés. A ragozás a „végtelen” szó jelentésárnyalataival operál, így a transzcendensre vonatkoztathatóság és az emberi érzés (tetszés) mérhetetlensége egyaránt megnyilvánul.

A három szeretettípus megnevezésével láthatóvá válnak a testi, érzelmi és lelki szintek, amelyeket így egyfajta elválasztottság és különállóság jellemez, ellentmondva ezzel a folyamatjellegű, átmeneteket feltételező szeretetnek. A szintlépések egy felfelé irányuló törekvést érzékeltetnek, ugyanakkor – a szövegbefogadás természetéből fakadóan – a vers olvasása közben a tekintet egyre lejjebb és lejjebb jut, tartalommal ellentétes mozgást követve.

A hármasság a formában is visszaköszön. A szárnyasoltár kinézetét nemcsak a három részre tagolt struktúra közvetíti, balra rendezett szövegszerkesztés esetén a hasáb kilencven fokos balra forgatásával kirajzolódik az oltár csúcsíve. A sorok száma (a szeretettípusok nevével együtt olvasva) prímszámokat ad, ezáltal az oszthatatlanság jut kifejezésre, hiszen a prímszámok csak önmagukkal és eggyel oszthatók. A verssel összevetve ez az egy megfeleltethető a szeretővel vagy Istennel (aki egy és oszthatatlan), de az individuumként adott emberek maguk is azonosíthatók az egyes számmal.26 A 3-5-2 számok az aranymetszést is követik, ezzel is jelezve az isteni tökéletességet, a szimmetria és aszimmetria egyensúlyát.

TÖREDÉK A TELJESSÉGRŐL

s mikor szilaj-durcás kis melle tenyerembe szelidült

és egész teste (mindent feledve, amitől béna, vagy feszült

az ember fia-lánya)

boldogan oldódva megáradt

és minden porcikája

igent mondott minden porcikámra:

meghalt a Bűn s társa, a Bűnbocsánat.

Egyesítve Holdat s Napot:

betöltött és befogadott27

A Töredék a teljességről a testiség hangsúlyozásával és a vágy megélésének leírásával, a mellek megérintésével indít, ami hozzáolvasható az Értékőrzés soraihoz (az elhallgatott előzmények odaértését az „s” kapcsolatos kötőszó is segíti), annak egy tágabb kontextusát kínálja: az érintő kezek feloldják a feszültséget, a testi merevséget és feszengést. Itt is a testfelületek érintkezése vezet el a katarzishoz, a rész az egészhez. A katartikus állapotleírás ellép a szexualitástól, és a szakralitás felé tendál. A zárásban a tipikus keresztény képzetek (bűn és bűnbocsánat), majd a (felőlük szemlélve) pogány szimbólumok (Hold és Nap) a misztika irányába tágítják az erotika horizontját. Megkerülhetetlennek bizonyul a töredékesség fogalma, hiszen a versszerkezeten túl a teljesség hozzáférhetetlenségét, a tapasztalat töredékességét is mutatja. Szignifikáns a halál hozzárendelése a társakként feltüntetett, megszemélyesített Bűnhöz és Bűnbocsánathoz – megszűnésük az egység kiváltója. Felemelkedni a bűnön csak a transzcendensközeli magasságban lehetséges, ahol megszűnnek a dichotómiák. A versben a múlt idő használata, a visszatekintő perspektíva teszi lehetővé a beteljesülés nyelvi megjelenítését: „betöltött és befogadott”. Maga a cím is jelzi a közvetíthetőség korlátait: a teljesség koncepciója mellé rendelt „töredék” szó hangsúlyossá teszi az élmény realizálásának és konkretizálásának hiányosságát.

Az erotika célja a folytonossághoz tendálás, és „[a] költészet ugyanoda vezet, ahova az erotika különböző formái: egymástól különálló dolgok összeolvadásához. Az örökkévalósághoz vezet bennünket, s a halálhoz, a halál révén pedig a folytonossághoz: a költészet az örökkévalóság maga. A tenger – egybegyúrva a Nappal.”28 Bataille értelmezésében a vers eszköz és cél, ami hasonló tapasztalatot nyújthat, mint a szexualitás vagy a hit megélése. Miként lesz örökkévaló jelenséggé a szöveg? Bataille egy Rimbaud-verssel szemlélteti a világegyetem egységét, a lehetetlenség lehetségességét; ahol megszűnik a létezés, az orietur.29

Fodor versében a feledés zárójeles megnevezése, valamint az oldódás és beleegyezés az idő szubjektív felfüggesztését jelzi. Noha az igen kimondása a szerelmi tematikába illeszthetősége okán az eljegyzést is aktivizálja, a nyitány egyértelműsége miatt itt a szerelem testi aspektusára, a szexuális értelemben vett egyesülésre kerül a fókusz. Az égitestekkel szimbolizált nemi egyesülés leírása a feminin és maszkulin érzékelési sajátságokat egyaránt leképezi. A versbeszélő magára vonatkoztatja a betöltés és befogadás tapasztalatát, holott egyik a biológiai értelemben női, másik a férfitestre releváns érzékelés. Ezáltal is a teljességre törekszik a szöveg, a bináris oppozíciók elveszítik körvonalaikat, ugyanakkor kiiktathatatlannak bizonyulnak. Ahogy Cixous írja, „a másikra a másikért vágyom, az egészre, egészként”.30  Felfogásában nemcsak a beteljesült szerelemben tapasztalható meg az egység, hanem a felek már eredendően egészként léteznek. A két felfogást (bináris párok kapcsolódása egy egésszé, önmagukban is egész entitások egyesülése) Barthes meglátása alapján helyezhetjük közös nevezőre: „a szerelmes a Másikat (…) Egésznek érzékeli, s ugyanakkor ezzel az Egésszel szemben valamiféle megmagyarázhatatlan hiányérzete is van.”31 Üres helyek, amelyek a teljességgel való megismerkedés lehetetlenségét jelentik. A Másik azonban attól függetlenül is teljes, hogy a szerelmes töredékesen fér hozzá. Két fél egységében nincsenek dichotómiák, csak teljes töredékesség.

Mint látjuk, az erotika és a transzcendencia különféle megnyilvánulásai és tapasztalatai, a szexualitás és a szakralitás színtereinek attribútumai gyakran kontaminálódnak Fodor Ákos verseiben. A kulturális jelölők és az érzékiség képeinek összekapcsolása (ld. Értékőrzés, Katarzis), a dichotómiák felmutatása, destabilizálása, majd egyesítése (ld. Képem egy lányról, Töredék a teljességről) figyelhető meg. Az időtlenség tapasztalata szorosan összefügg a katartikus élményekkel, egyfajta időfelfüggesztés, időből való kiszakítottság jelentkezik, zavar az individuális érzékelésben (ld. Gyertyaoltás előtt, Hármasoltár). Mindez azért is jelentős, mert – miközben időtlen teret generál az emelkedett állapot – végig hangsúlyos marad a látvány, tehát a vizuális percepció az érzékelés elsődleges variánsa. A látás a testre irányul, ezáltal a szépség és az esztétikus megjelenés is kontempláció tárgyává válik. A szelektív/redukált nézőpont, nevezetesen az egyes testrészek felmutatása és funkciója is jelentéses ebben a költészetben. A fókuszálás töredékes látványt, de sűrített, teljesnek tetsző érzeteket kelt – központi kérdés lesz a hozzáférhetőség, mind a látvány, mind a szerelem és szexualitás, mind a hit és a halál tekintetében. A tárgyaltak áttekintésekor az erotika szakrális és szexuális vonatkozásai nem tűnnek ambivalensnek, polarizáció helyett sokkal inkább az egymást átható viszony válik szemlélhetővé, mégpedig a testiség és a szakralitás erősen misztifikált fogalmaiban. A tekintet mögött a kettős mérce (double standard) működik, Fodor Ákos versei azonban nyilvánvalóvá teszik az erotika kulturális örökségbe ágyazott paradoxonjait, megvilágítva az erotikus egyesülés misztikumát.

IRODALOMJEGYZÉK

Bak Róbert, Szerelem és tárgyvesztés, ford. Berta Ádám, Thalassa, 1999/2-3, http://www.mtapi.hu/thalassa/9923/emigraci/bakrbert.htm (Letöltés ideje: 2021. január 1.)

Barthes, Roland, Beszédtöredékek a szerelemről, Atlantisz, Bp., 1997.

Bataille, Georges, Az erotika, ford. Dusnoki  Katalin, N. Kiss Zsuzsa,  Somlyó  György, Vargyas Zoltán, Nagyvilág, Bp., 2009.

Bódi Katalin, Női messiások = Uő, Éva születése, Méliusz Juhász Péter Könyvtár, Debrecen, 2019, 17.

Cixous, Hélène, A medúza nevetése = Testes könyv II. szerk. Kis Attila Atilla, Kovács Sándor, Odorics Ferenc, Ictus és JATE Irodalomelmélet Csoport, Szeged, 1997.

Csokonai Vitéz  Mihály, Tartózkodó kérelem, Magyar Elektronikus Könyvtár, https://mek.oszk.hu/06200/06222/html/makolt180330005.html (Letöltés ideje: 2020. október 22.)

Csuhai  István, Mást nem, Élet és Irodalom, 2015. június 5., https://www.es.hu/cikk/2015-06-05/csu-hai-istvan/mast-nem.html (Letöltés ideje: 2020. december 28.)

Esterházy Péter, A szív segédigéi, Digitális Irodalmi Akadémia, https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/

ESTERHAZY/esterhazy00033_kv.html (Letöltés ideje: 2020. december 29.)

Fodor  Ákos, Addig is, Fabyen, Bp., 1999.

Fodor  Ákos, Buddha Weimarban, Fabyen, Bp., 2002.

Fodor  Ákos, Gonghangok, Fekete Sas, Bp., 2009.

Fodor  Ákos, Még: mindig, Fabyen, Bp., 2006.

Foucault, Michel, A szexualitás története I., ford. Ádám Péter, Atlantisz, Bp., 1996.

Gadamer,  Hans-Georg, Igazság és módszer, Gondolat, Bp., 1984, 104.

József Attila, A számokról, Magyar Elektronikus Könyvtár, http://www.mek.oszk.hu/00700/00708/html/kolto00000/kotet00001/ciklus00162/cim00192.htm (Letöltés ideje: 2020. október 21.)

Kant, Immanuel, Az ítélőerő kritikája, ford. Papp Zoltán, Ictus, Bp., 1997, 188.

Luhmann, Niklas, Isten megkülönböztetése = Uő, Szerelem – szenvedély – Az intimitás kódolásáról, ford. Bognár Virág, Jószöveg Műhely, Bp., 1997, 179–209.

Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, https://regi.katolikus.hu/lelkiseg.php?h=9  (Letöltés ideje: 2020. december )

Rimbaud, Arthur, Ami örök, ford. Kardos László, Magyar Elektronikus Könyvtár, http://mek.oszk.hu/04400/04407/04407.htm (Letöltés ideje: 2020. október 21.)

Simmel, Georg, A kacérság lélektana, ford. Berényi Gábor, Bognár Virág, Bp., Atlantisz, 1996.

—

1      A tanulmány a Kulturális és Innovációs Minisztérium ÚNKP-23-3-I-DE-49 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.

2      Bataille, Georges, Az erotika, ford. Dusnoki Katalin, N. Kiss Zsuzsa, Somlyó György, Vargyas Zoltán, Nagyvilág, Bp., 2009, 13.

3    Bódi Katalin, Női messiások = Uő, Éva születése, Méliusz Juhász Péter Könyvtár, Debrecen, 2019, 17.

4    A kódolt szégyenérzet kulturális aspektusát illetően a test elrejtésére irányuló belső(vé tett) törekvés eklatáns példája olvasható a bibliai teremtéstörténetben. A leplezés mozzanata a nemi jegyekre irányul – a meztelenség ugyanakkor alapvetően nem erotikus –, amely a képzőművészeti  reprezentációkban  is hagyományozódik,  például a keresztre feszített Krisztus-ábrázolásokban, vagy abban a gyakorlatban, amely során festményekre utólag helyeztek – a cenzúra funkcióját betöltendő – leveleket a szemérem eltakarásának céljából.

5    Gadamer,  Hans-Georg, Igazság és módszer, Gondolat, Bp., 1984, 104.

6    Vö. Simmel, Georg, A kacérság lélektana, ford. Berényi Gábor, Bognár Virág, Atlantisz, Bp., 1996, 21.

7    Simmel, i. m., 183.

8    Fodor  Ákos, Addig is, Fabyen, Bp., 1999, 132.

9    „Fodor Ákos egész írásművészetében kitüntetett helye van az Én és a Te korrelációjának – rendkívül intenzív kapcsolódás ez az ő karakteresen és a dolgok természetéből következően szolliptikus, a kettősségre, a dichotómia tapinthatóvá tételére amúgy is hajlamos univerzumában.” (Csuhai  István, Mást nem, Élet  és  Irodalom, 2015.  június 5.,  https://www.es.hu/cikk/2015-06-05/csuhai-istvan/mast-nem.html [Letöltés ideje: 2020. december 28.])

10  Fodor  Ákos, Még: mindig, Fabyen, Bp., 2006, 186.

11  Bataille, i. m., 301.

12  Fodor,  Addig is, 159.

13  Az Időtlen idő című versben óramutatók és lábak azonosulnak – a testfragmentumok  szolgálnak az objektiváció alapjául. A nőből csak a combjait látjuk, a háromnegyed mutatása pedig nyitott combokkal lehetséges (a nyílás mozzanatát a mondat szétválása, a szótagolás teszi érzékletessé), amely meglehetősen eltárgyiasító reprezentáció – így kap tehát szexuális vonatkozást a Kosztolányi-mottóval  („Állj meg, te óra”) kísért szöveg: „hibátlannál szebb / comjaid háromnegyed/ hármat mutatnak”. Fodor  Ákos, Buddha Weimarban, Fabyen, Bp., 2002, 69.

14  Az ajkak összeérésekor a még meg nem valósulás állapota áll fenn, a „p” hang az elpattanás pillanatában válik hallhatóvá, létezővé. A jelenség a puszi vagy csók módozatára is rávetíthető, paralel ugyanis az ajkak összenyomásának megszakítottságában történő létesülése. A hangképzés a saját ajkak érintkezése utáni elengedést jelenti, míg az érzelem kifejezését betöltő gesztus a másiktól való elválás pillanatában adott beteljesülés.

15  Gazdagíthatja az interpretációt a kanti értelemben vett érdek nélküli tetszés tézise, miszerint „[s]zép az, ami a puszta megítélésben tetszik […] a szépnek minden érdek nélkül kell tetszenie”. Kant, Immanuel, Az ítélőerő kritikája, ford. Papp Zoltán, Ictus, Bp., 1997, 188.

16  Barthes, Roland, Beszédtöredékek a szerelemről, Atlantisz, Bp., 1997, 163.

17  Ha feltételezzük, hogy „Isten megteremtette a világot (de nem önmagát), és ezáltal önmagát megkülönböztette a világtól”, akkor kijelöljük Isten helyzetét a térben. (Luhmann,  Niklas, Isten megkülönböztetése = Uő, Szerelem – szenvedély – Az intimitás kódolásáról, ford. Bognár Virág, Jószöveg Műhely, Bp., 1997, 185.) „Az immanencia nem más, mint a lélek önreferenciája, amely Istent szeretné megfigyelni, mivel megfigyeltnek érzi általa magát. A lélek számára pedig az a transzcendencia, ami a lelket akarja megfigyelni, mert az viszont őt figyeli.” (Uo., 194.) Hasonló dinamika feltételezhető a csodált személyre irányultan is: a felek egymás feltérképezése során önismeretet gyakorolnak.

18  Foucault, Michel, A szexualitás története I., ford. Ádám Péter, Atlantisz, Bp., 1996,

10–13.

19  Uo., 83.

20  Fodor,  Még: mindig, 22.

21  Bataille, i. m., 287–290.

22  Összefüggést fedezhetünk fel Csokonai Vitéz Mihály Tartózkodó kérelem című versével: „Szemeid szép ragyogása / Eleven hajnali tűz, / Ajakid harmatozása / Sok ezer gondot elűz.” Csokonai Vitéz  Mihály, Tartózkodó kérelem, Magyar Elektronikus Könyvtár, https://mek.oszk.hu/06200/06222/html/makolt180330005. html [Letöltés ideje: 2020. október 22.] A poliszém testrész itt is feltűnik, s mindkét jelentése érvényesíthető olvasatot ad. A tűz motívuma pedig Fodor további, a tűz és a fény motívumát játékba hozó művével is párhuzamot mutat (ld. Gyertyaoltás előtt,  Képem egy lányról, Szertartás).

23  Egy másik fontos intertextus Esterházy Péter A szív segédigéi című művében fellelhető blaszfémikus miseparódiája: „VAGY, HOGY LEGYÉL. / CSINÁLJ! CSINÁLJ ENGEM SZABADRA! /  RÉMÜLETBA… ÁS.  VILÁGÍTSON SZEMÉREMRÉSED! CLITORIS PECCATA MUNDI!” (Esterházy Péter, A szív segédigéi, Digitális Irodalmi Akadémia, https:// konyvtar.dia.hu/html/muvek/ESTERHAZY/esterhazy00033_kv.html  [Letöltés ideje: 2020. december 29.]) Az elbeszélő és az ápolónő mindketten a félelem és a nemi vágy hatása alatt vannak, és a testi eksztázis megtapasztalásában vágyják a félelem alóli felszabadulást. A latin kifejezés („Qui tollis peccata mundi, miserere nobis”, magyarul: „Te elveszed a világ bűneit, irgalmazz nekünk!” – Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, https://regi.katolikus.hu/lelkiseg. php?h=9 [Letöltés ideje: 2020. december 29.]) torzított változatában a „clitoris” csiklót jelent, ilyen értelemben a „peccata mundi”-t, azaz a világ bűnei alóli felszabadítást a nő test(rész)étől várja az elbeszélő. Azáltal, hogy Esterházy kicserélte az Istenre utaló kifejezést a nemi élvezethez juttató szervet jelentőre, olyan oppozíciót kreál, amely semmissé teszi a liturgia magasztosságát. Nála a latin kifejezések szolgálnak egyfajta lepelként, a hangzás még a jelentés ismeretében is áhítatot imitál.

24  „A franciáknak teljesen igazuk van abban, hogy la petite mort-nak – kis halálnak nevezik az orgazmust.” (Bak  Róbert, Szerelem és tárgyvesztés, ford. Berta  Ádám, Thalassa, 1999/2-3, http://www.mtapi.hu/thalassa/9923/emigraci/bakrbert.htm [Letöltés ideje: 2021. január 1.])

25  Fodor,  Addig is, 168.

26  Akárcsak József Attila A számokról című versében: „Bizony számok az emberek is, / Mintha sok 1-es volna az irkában.” (József Attila, A számokról, Magyar Elektronikus Könyvtár, http://www.mek. oszk.hu/00700/00708/html/kolto00000/kotet00001/ciklus00162/cim00192.htm  [Letöltés ideje: 2020. október 21.])

27  Fodor,  Gonghangok, 227.

28  Bataille, i. m., 31. Kiemelés az eredetiben.

29  „Megtaláltam újra! / Mit? Ami Örök! / A tenger – egybegyúrva / a Nappal.” (Rimbaud, Arthur, Ami örök, ford. Kardos László, Magyar Elektronikus Könyvtár,  http://mek.oszk.hu/04400/04407/04407.htm [Letöltés ideje: 2020. október 21.]) Az „Ami Örök!” felkiáltás az első versszakban kijelentő mondatként szerepel, míg a zárás reflektálttá teszi a felismerés nagyságát, szignifikánssá az öröklétet.

30  Cixous, Hélène, A medúza nevetése = Testes könyv II. szerk. Kis Attila Atilla, Kovács Sándor, Odorics Ferenc, Ictus és JATE Irodalomelmélet Csoport, Szeged, 1997, 378.

31  Barthes, i. m., 36.