Deczki Sarolta: Laudáció Száz Pál Bázis-díjához

Az ember sosem tudhatja, hogy ha elkezd valamit, akkor mi lesz belőle. Melyik történet melyik másikba kapcsolódik, milyen hagyományt kelt életre, milyen más történetekkel keveredik párbeszédbe. Pedig sejthetnénk: minden történetből más történetek ágaznak ki, alig lépünk kicsit arrébb, máris egy másik történetbe csöppenünk, és mindegyik összeköttetésben van az összes többivel: így hálózzák be a történetek a földgolyót, a történelmet, az életünket. Kiváltképp ez a helyzet, ha nem csupán evilági dolgokról van szó, nemcsak a szikár, sótlan, prózai valóságunkról, hanem mitikus, túlvilági lények is szót kapnak. A mindennapi, dolgos, szürke életre rárakódik valami csillogó anyag, egy halvány réteg, amitől elkezd ragyogni, ha egy kicsit más szögből nézzük. S nem tudhatjuk, mikor és hogyan történik meg velünk a csoda. Erről szól a mese.

Persze, a mesékben könnyebben történnek fantasztikus dolgok, mint az életben. Még az is meglehet, hogy a homok arannyá változik, így egy hajdani derék bozaárus eleget tud tenni a fogadalmának, és meg tudja építeni a dzsámit, melyre fogadalmat tett, és még zarándoklatra is el tud menni. De az is lehet, hogy nem a dzsinnek a történet főszereplői, hanem bűbájos szépségű lányok, a vilák. Nem tudni, melyik verzió igaz, de Allah éppoly kegyesen fogadja a neki felajánlott dzsámit, akár a dzsinnektől, akár a viláktól származik a hozzá való pénz. Ez a bizonyos dzsámi pedig Szarajevóban épült fel 1555-

56-ban, amikor a város a virágkorát élte, és amikor – ahogyan az elbeszélő szükségesnek tartja megemlíteni – a Magyar Királyság végzete már beteljesedett, az állam három részre szakadt. Így fonódnak egymásba a történetek, a történelem és a legendák, mesék, és az elbeszélő egyre csak azon töri a fejét, hogy „dzsinnek vagy vilák jutalmazták-e vajon meg a jámbor buzadzsiját?”. Az olvasó pedig azon, hogy mi ennek a jelentősége számunkra, itt és most, azon túl, hogy egy szívünknek kedves, egzotikus, mesebeli világról van szó. Ráadásul egy olyan országról és városról, mely nincs is olyan távol tőlünk, sőt – mint ahogyan az elbeszélő is szükségesnek látja megemlíteni – számos közös pont van a történelmünkben, még akkor is, ha az egyik felemelkedése szükségképpen együtt járt a másik bukásával. Aztán – ezt már én teszem hozzá ‒ fordult a világ, és Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia országaként vett részt Bosznia meghódításában, és ennek a következménye lett a híres-hírhedt merénylet az ország fővárosában, Szarajevóban a Latin hídon.

Nem kérdés hát, hogy összefonódnak ezek a történetek, az országok történelme a mesékkel, a csodákkal, bár az elbeszélő maga is kétkedik: „Olyan cinikus idealista vagyok, aki ugyan imádja a csodát és valóságot vegyítő legendás mendemondákat, de a legskizofrénebb állapotot kezdeményező materialistaként viszolyog is tőlük, és az ideált elhomályosító propagandát is látja mögötte.” A bolondját járatja velünk: mintha valami megszállottság űzné, felkutatja a forrásokat, hogy a vilás vagy a dzsinnes verzió a helytállóbb, és közben cinikusként jellemzi magát, aki nem hisz a mesékben. Kétségbe vonja őket, sőt, azt állítja, hogy ez az egész valami jugó gondolat; „hangsúlyozzuk az idejétmúlt felekezeti falak helyett azt, ami közös: internacionális, és visszavezet az eredetünkhöz. Múltalakítás.” Amelyben egyébként ő maga is örömmel részt vesz, már ha valóban a múlt átalakításáról van szó. De ezt egyébként az a jól érzékelhető szenvedély is cáfolja, mellyel felkutatja a mese szálait, eredetét, öszszefűzi Bosznia és Magyarország történetével, egyiket a másikba kanyarintva. Rég világos, hogy az elbeszélés tétje nem az, hogy a dzsámi felépülésében a viláknak vagy a dzsinneknek volt-e szerepük, hanem maga a mesélés, a kutatás, az újramondás, az egybeszövés. Az elbeszélő egyszerre tartja magát rajongónak és cinikusnak, ezzel azonban csak jól jár az olvasója, hiszen ez a skizofrén állapot készteti arra, hogy minél több mesét felkutasson, megírjon erről a számunkra egyszerre közeli és távoli világról, és elgyönyörködtesse az olvasóját, aki kíváncsian várja, mikor veheti majd kézbe Száz Pál teljes kötetét.