Szeles Judit versciklusa

npkishi felvétele

Arborétum

26.
Az új szomszédnak esténként
elkóborol a macskája.
Sötétedés után kiabál neki:
„Lars! Lars! Laaars!”
Erre a legtöbbször meg-
jelenik a kis buksi a bokorban.
De a macska nem minden este talál haza.
Tegnap például hozzám akart beugrani
a nyitott erkélyajtón keresztül.
Késő volt már, Judittal
beszéltem telefonon.
Meg kellett szakítani a beszélgetést,
mert Lars keservesen
nyávogott az erkélyajtó előtt.

27.
Alkonyatkor gyülekeznek.
Nagy csapatokban
a faluszéli házaknál.
Esténként valaki el-elsüt
egy légpuskát, hogy elriassza őket.
Björklingében ez úgy hallatszik,
mintha lövöldöznének.
Először én is betelefonáltam
a rendőrségre, de ma már tudom,
csak a varjakat lövik.

28.
Onnan is lehetett tudni,
vége a száraz júniusnak,
hogy a kerti padnál rengeteg fekete
hangya rohangált.
A szomszéddal kávéztunk.
Félt, hogy a szép Chabbi Chick
tálcáján összemászkálják a kekszet.
És ez így is történt. Mindenhonnan
a fekete mákszemnyi testeket kapkodta.
Nem akartam a hangyákkal leállni tárgyalni,
mert a szomszédasszony még nem áll ilyesmire készen.

29.
Megérkeztek a thaiföldiek.
Szedik az áfonyát.
A láposabb részeken
meg a mocsári hamvas szedret.
Pedig a szakértők szerint
várni kellene még egy hónapot.
A mi erdeinkben idén
jól terem az áfonya.
A futópályák melletti bokrokat
futók és gyerekek legelik.
Kati egy másik faluban lakik.
Az ottani erdőben annyi
gyümölcsöt szed, hogy
lekvárra is jut.
A napokban kérdezte,
nálunk beindultak-e már
a rókagombák. „Esett talán
annyi eső, hogy hamarosan
az is lesz” – mondtam.

30.
„Rejtekhelyem a Kiserdő” – mondja
a függönyömön a zöld lombszöcske.
Megfigyelem csápjait és rágószervét,
mielőtt hozok egy nagy poharat és papírt.
Azokkal ügyeskedem le a szöcskét.
Az erkélyen engedem el, hadd menjen
tovább titkos küldetése szerint.

31.
Augusztusban elkezdenek vonulni
a vadludak. Délre szállnak. Én pedig nyugatra,
az Egyesült Királyságba.
Elhagyom a Kiserdőt.
Felcserélem a vadakat emberekre.
De nem lesz jobb, máris visszavágyom a nyulaimhoz.
Vagy a vadludakhoz.

32.
Augusztusban elkezdenek vonulni a vadlibák.
A Kiserdő fölött is megjelennek.
Északról tartanak délre.
Néha délnyugatra.
Remekül navigálnak.
Repülésük rendszerint eseménytelen.

33.
A vadetetőből elfogyott a széna,
a madárodúból kiszálltak a cinkék,
üresen tátongott a fészek,
a szarkák ellopták
a fán hagyott almákat.
Mikor hazatértem,
nem ismertek meg a nyulaim.

34.
Abban az évszakban történt,
amikor az alma beérik,
leesik és megrohad.
Aztán befalják a jávorszarvasok.

Az egyikük, amikor részegen benézett
a szomszéd nappalijába
és meglátta saját magát az ablaküvegben,
feldühödött.
Berontott a szobába,
mindent összetört.

35.
A szomszéd kertbe
kamerákat szereltek,
mert egy borz feltúrta a gyepet.
Másnap kétszáz kiló robbanóanyagot
foglalt le a rendőrség.

A borz indítéka ismeretlen.

Szeles Judit versciklusának eddig megjelent részei itt, itt és itt érhetők el!

Szeles Judit (1969, Csenger)

Író, költő, tanár. 2003 óta Svédországban él. Kötetei: Ilyen svéd (versek, FISZ, 2015), Szextáns (versek, Magvető, JAK-füzetek, 2018), Ibsen a konyhában (próza, Prae Kiadó, 2022), Libegő (tárcák, Vár Ucca Műhely, 2023). 2019-ben Szextáns című kötetéért elnyerte a Merítés-díjat.