Pálfalvi Lajos: Krakkói kocsmáros a Parnasszuson (előszó a Prus-fordításhoz)
Várj te változatlanul, s ne igyál
velük!(Konsztantyin Szimonov)
Aligha gondolta volna Maciej Piotr Prus, amikor húszévesen, a Jagelló Egyetem lengyel szakos diákjaként már verseskötete jelent meg A nyomok eltörlése (1978) címmel, hogy milyen hosszú út vezet még az irodalomhoz, igazából csak harminc évvel később találja meg a hangját – nagyon távol a lírától, regényre emlékeztető irodalmi riportban.1 A hetvenes évek második fele aranykor volt ahhoz képest, ami utána jött: néhány év alatt teljesen megváltoztak az irodalmi élet szabályai. A hadiállapot alatt már egy párizsi lengyel emigráns lap szerkesztője volt (1981‒1984), majd hazatért Krakkóba, befejezte az egyetemet. A változatosság kedvéért ekkor már szamizdat lapot szerkesztett,1987-ben visszament Párizsba, és a Kontakt irodalom rovatát vezette, de 1988-ban már Kanadában volt kertész, építőmunkás, pizzafutár. Rögtön megtalálta a helyét a kapitalizmusban tobzódó, heroikus múltját gyorsan elfelejtő Lengyelországban, ahol volt még egy jó évtizede az internet korai korszakában a nyomtatott sajtónak (a Playboy főszerkesztő-helyettese nem akárki) – de még ez sem volt az igazi.
Gorkij már ebből is hatalmas regényeket írt volna, de Prus még csak eztán találta meg az igazi témáját. E pályaképből joggal következtethetünk arra, hogy kiterjedt ismeretségi köre van. És helyezzük mindezt Krakkóba, ahol mindenki művész. Mais látható, szinte eredeti formájában a Floriańskán a Michalik Barlangja kávéház, amimajd’ százharminc éves fennállásának első évtizedeiben művészeti szalonként működött, majd elvesztette kulturális funkcióját, működő kávéházként muzealizálódott.A kabarék viszont mint intézmények mindent túléltek ebben a városban, és alighanem ezek ihlették inkább azt a csoportot, amely a saját képére formálta az ezredforduló utána kulturális élet legizgalmasabb részét, nem a művészkávéház. Így foglalta össze a változásokat az egyik résztvevő (Iggy Popból kiindulva): nálunk nem (night)clubbing van,hanem knajping, vagyis kocsmázás.
Három különböző energia találkozott, amikor a tulajdonosok megteremtették életük fő művét, a Szép Kutya (Piękny Pies)2 kocsmát. Prus képviselte a hippivilágotés az irodalmat, Krzysztof Chwedczuk (Kiwi) a punk kultúrát (de festőnek készült),
Małgorzata Żarczyńska pedig az igen befolyásos képzőművészeti lobbit (mintperformer). A hely kis túlzással spontán szerveződő művészeti akadémiává vált.De legyünk szerényebbek: szórakozóhely és kultúrház lett. Fesztiváloztak a performerek, kiállításokat tartottak a fotósok és a képzőművészek, könyvbemutatókat, koncerteket tartottak, filmeket vetítettek, színházi csoportok léptek fel.Amit máshol kínkeservesen sem lehet összehozni, hatalmas támogatással, ittmagától működött. De a hely legkülönlegesebb attrakciója a hosszú éveken átfolytatódó Dumáló Kutya volt, ahol ötperces fellépéseken produkálhatták magukat a különös logika szerint összeválogatott szereplők.
A Kutyában, a pult mögött lett igazi író Prus (pedig előtte már kiadott négy kötetet). Az első könyv még szorosan kötődik ahhoz, amit kitüntetett pozíciójából látott, tele van könnyen azonosítható jeles személyiségekhez köthető anekdotákkal. Bár szívesen örökítik meg az írók a törzsvendégek hálás történeteit,a kocsmáros alig jut szóhoz, jó esetben is csak közvetítők juttatják el hozzánka gondolataikat (Faludy György például igen empatikus volt, mert mély nyomot hagytak benne azok a gondolatok, melyeket nagyapjától, az egyesült Európáról ábrándozó zsolnai kocsmárostól hallott), így igen értékes élettapasztalatok tűnnek el nyomtalanul. Az első könyv még nagyrészt erről szól – persze kellett ehhez egy különleges hely, ahol épp akkor újabb kulturális robbanás történt –, a Fuldoklásban viszont már csak kiindulópont a kocsma. Azonosítható a helyszín, deaztán eloldódunk a jelentől, a közeljövő csúf világába kerülünk, ahol maszkban járnak az utcán a krakkóiak (2017-ben jelent meg a regény, Prus mintha megjósolta volna a járványt), a zsidónegyedet, Kazimierzt pedig szögesdrót választja el a belvárostól. Abból bontakozik ki a történet, hogy a főszereplő ismer egy celebet a Kutyából, aki hónapokra elutazik. Ott hagyja neki a lakáskulcsát, hogyviselje gondját a szobanövényeknek. Mintha kezdene a helyébe lépni a hős, amiakár kellemes is lehetne, ha nem változna közben olyan ijesztően a külvilág.
—
1 Magyarul is jelent meg részlet belőle: https://1749.hu/szerzo/maciej-piotr-prus-1958
2 Jó néhány irodalmi műben jelenik meg a hely, Jerzy Żulczyk Instytut c. regényének narrátora és két szereplője is a Csúnya Macska kocsmában dolgozik.