Dodou Touray: Most, hogy már láttuk (vers, Schmidt Franciska fordítása)

A puding próbája
az evés,
– így mondják;
a puding megevése
a próba,
ez kétségtelen,
de az enyéim azt mondják,
hogy már a szagából érezni
az ízét.
Most, hogy már láttuk a világukat,
a magam részéről
én elégedett vagyok a sajátommal.
Idegen közöttük,
kívülálló egy életre, egy egész életre,
és valószínűleg még a halálban is,
hogyha a világ az ő kezükben marad.
Melankólia övezi létem,
az ellopott múlt miatt;
e tapasztalatok összessége vagyok,
útjelzés az elnyomás útján.
Megbánások közepette
idézem fel azt a múltat,
minden egyes percét.

Szívem elnehezül a gyásztól,
vállaim megrogynak
egésznapos igája alatt;
napjaim vágyakozással telnek,
estéim álmatlansággal,
az életem kimerültséggel és bűntudattal.
Évekig kergettem azt az álmot,
csak hogy lássam rémálommá változni,
miután egy életen át sóvárogtam utána.
Nélkülözésben, hiányban,
keresve és keresve,
de sohasem találva.
Fel kellett ébrednem.
Mindig megtagadva,
kitaszítva,
lealacsonyítva…
Ideje véget vetnem ennek,
hogy épen és bölcsebben térhessek vissza
a sajátjaimhoz,
az egyetlen helyre, ahol élni tudok,
szabadon és boldogan,
vastag, fekete bőröm alatt.

Schmidt Franciska fordítása angol nyelvből. Eredeti nyelv: angol.