Gažík Viktória: Szökőár (vers)

(SZÜRREALISTA ESETTANULMÁNY)

Magányos vonatutak és zajos asztaltársaságok. Összecsengő pezsgőspoharak, félig kiivott sörösdoboz. Mindenkinek szorítani a kezét, míg a bemondó bejelenti a következő állomást. Elengedni először egyedül a gyereked. Iskolapad alatt vizelettől kisárgult linóleum. Gyertyákat gyújtó utasok. Emlékeznek a csíkos barna macskára, akit az előző vonat ütött el. Kölyköket
indult szülni egy biztonságosabb helyre.

Levegőt! – mondta a kalauz, és gőzmozdonnyá változott.

👁

A vizet úgy szereti legjobban, ha sós és egyenesen a szájába csurog.

👁

Közép- és Kelet-Európa közt félúton
Egy kiskanálnyi szódabikarbóna
Hozzáadásával növeszted magadban
Rég elveszett kápolnák rózsaablakait.

👁

Ahol elcsukódik egy vízcsap, a gyerekkor véget ér.

👁

Sokat gondolok azokra, akik mint mennydörgés nélküli villám, voltak és eltűntek.

👁

Feltétel nélkül csak az tud szeretni, kinek köldökzsinórját nem vágják el.

👁

Rémálmaiban kezek veszik körül. Test nélküli kezek. Mindenhonnan jönnek felé. Markolnak és tépnek. A szívét célozzák, de csak a mellét érik el. A jobbat. A nagyobbat. Összekuporodva, mozdulatlanul várja, hogy hetet üssön az óra. A kezek eltűnnek. Egyedül marad, elnémul. Ajtók nyílnak. Ismerős arcokat lát. Régi osztálytársakat, egy Interpol által körözött bűnözőt, padon
pletykáló öreg néniket. Egyre közelebb és közelebb jönnek. Fölé tornyosulnak, mutogatnak rá. Egy rosszindulatú rákos daganat. Egy elhunyt rokon.

👁

Mezítláb.
A görcs a talajig húz.
Le a giliszták közé.
Előételnek humuszt esznek.
Főételként téged rántanak ki.

👁

Őseiket balzsamozzák.
Unokáik szárnyait törik.

👁

Macskakövek közé szorult segítségkérés.
Szómorzsákat csipegető galambok.
A Szent Márton-dóm sosem hallott harangja.

👁

Aznap korábban ébredt a kelleténél. Ötkor keltették a vizitre. Hét napot töltött a kórházban. Hogy a gyulladást megelőzzék, intravénásan adagolták a gyógyszert. Négy ágy volt a szobában. Az ablaktól a harmadik volt az övé. Vasárnap azt kérte, hozzanak neki otthonról húslevest. Tehetetlenségében a szoba sarkait számolta. Ez volt az első műtétje. Altatták.

👁

Ropogós őszi falevelek.
Kopogó eső.
Mennydörgés.

Valaki megigazítja a kabátját.
Üveg nyílik.

Rágás és nyelés.
Tüsszentés.
Földre hulló papírnehezék.
Autódudálás.
Gyorsítás és lassítás.
Matatás.
Kattanás.
Zakatolás.

👁

👁

A legyek mind azt hiszik, az asztalon hagyott ételt
nekik áldozták.

👁

Oltárt épített az erdő közepén.
Ő, aki minden neszre felriad.
Éjszaka baglyok üldözték.
Nappal kullancsok hada.
A szarvasokat várta.
Oltárrombolás.

👁

Mint családi örökség csörgedezik ereiben a szennyvíz. Borostyánnal befutott házak. Zsákutcák. Megrepedt falak. Betontömbök. Kihullott tejfogak. Irtózatos szembenézés. Sírra írt fakuló arany kapitális.