José Luis Rico: Ima (vers, Fáy Lukács fordítása)

Nem vagyok elég öreg hozzá, és nem is tudnék
mélyre ereszkedni, képtelenül
a horgok összegyűjtésére. Én megpróbáltam az utcán tengődni.
Ettem a mocskos tenger gyümölcsét
alagutak kijáratánál, láttam a pikkelyeket,
mint a szem, amely az éhség minden
lyukába bepillant, oda is, ahova soha
nem esik fény.

Én megpróbáltam olyan ember lenni,
akinek három lába van, és három füle,
de csak a fél agyam borult illatozó jácintba.
Én próbáltam juanísimóvá lenni, egészen a csontig, az ujjbegyemmel.
De a felhők szájában nem volt kén,
sem csillogó díjmentes tér.
Ezért mától olyan leszek,
ami a velőig hatol,

ami gyökeret ereszt
a dagály erejével,
amőba, egy üzem,
ami szétzúzza a jég kódexeit.
Majd amikor már megízleltem a velő tajtékját,
akkor dalolok a halálnak és gitározok a fáknak,
melyek szélcsendben is imbolyognak, melyek fülbevalót hordanak
a virágszirmokban.

Fáy Lukács fordítása a szerző átírása alapján angol nyelvből. Eredeti nyelv: spanyol.