Kukucska Szabolcs: 19:47; 19:36; 19:03; 18:49 (versek)

19:47

anyátlan heverek

az istenek lába előtt

 

a hajnal mint akáclila véraláfutás

pihen combjaidon

 

tökéletes harmónia

 

bárányfehér füst száll a legelők fölött ebbe kapaszkodsz

 

a koordináták egy ismeretlen kontinens felé vezetnek

gyomrodban vadlovak dübörgő vágtatása

 

felénk ezt nevezik valóságnak

 

19:36

 

artériámban

a lagúnák kiédesedett vize áramlik

 

letépett szárnyú pillangók erőtlen sikolya vesz körül

átragyog rajtad a jóvátehetetlen hallgatás neonzöld tekintet vár rád

a barlang végén lévő fényben

 

ezek is csak támpontok a létezéshez

 

19:03

 

 

ott reszketek végig

a kiszáradt folyó medrénél

 

ezt is végül majd az előnyömre fordítom mint a gravitációt zuhanás közben

 

a szemeidhez beszélek nem hozzád

 

rutinból tagadom le

a kényelem kezdeti jeleit

 

lesz-e még elég víz egy fulladáshoz

 

18:49

 

beleköltözök a szemhéjadon tévedésből felperzselt búzamezőkbe

a partszakasz mentén ritkán változnak a napszakok az égbolt zománcozott körvonala letagadhatatlan

a bűntudat nyers díszlete

 

a medencecsont mélyedéseiben nem fognak keresni mélyvörös pigmentek alkarodon