Nataliya Teramae: Csigaházban (vers, Schmidt Franciska fordítása)

Amikor az ember idegen országba
emigrál, rögtön érintkezési pontokat
kezd keresni új környezetével. Hogy
én mennyit tudtam Finnországról,
amikor megérkeztem? Sztereotípiákat,
mint „az ezer tó országa, szauna meg
a Joulupukki” – a kezdők szórakoztatónak
találhatják őket, de ez nem olyan talaj,
amelyben gyökeret lehetne ereszteni.
És a nyelvtanfolyamokon
elhangzó provokatív kijelentés, hogy
„a finn nyelvet aaannyira nehéz
megtanulni, mert teljesen más, mint
a többi”, sem segített a helyzeten. Azonban
idővel rájöttem, hogyan léphetek túl
a kliséken, és hasonlóságok után kezdtem
kutatni a finn és az ukrán között. Első
kísérletem nevetségesen sikerült.

Miért beszélnek azok a fickók
ennyit a паска-ról (pászka)? – kérdeztem
ukrán ismerőseimet, akik már úgy
egy évtizede Finnországban éltek.
Óóó – hallottam mindentudó
búgásukat, miközben felvilágosítottak,
hogy nem a hagyományos húsvéti sütinkről
van szó. – A paska káromkodás,
azt jelenti, hogy „szar”.

A második kísérlet már sikeresebb
volt. Egy rakás vöröshagyma alá,
az árcédulára azt írták: Sipuli.
„Istenem! Ez majdnem úgy hangzik,
mint a mi цибуля-nk (cibulja)!” Izgatott lettem.
A hei köszönés mintha csak a mi
Гей! (hej!) vokatívuszunk lett volna! A
minulla on (nekem van) nyelvtani formája rögtön
érthetőbbé válik, ha párhuzamba
állítjuk az ukrán у мене є-vel (u mene je).
És miközben efféle hasonlóságokat
kerestem a két nyelv között, újra
felfedeztem az otthon érzését,
itt, a messzi északon.

Az anyanyelved olyan, akár egy
csigaház – mindenhová magaddal
cipeled. Elbújhatsz benne, amikor
környezeted idegensége kényelmetlenné
válik. Így hát kikölcsönzöl egy csomó
könyvet a Suomalaisen kirjallisuuden seura
könyvtárból, és – hála a FILI1
fordítási programjának – beleveted
magad a finn világba, ukránul:
A hét testvér Aleksis Kivitől, a ’Rézszív’
Leena Lehtolainentől, Az üvöltő molnár
Arto Paasilinnától, az ’Akváriumi szerelem’
Anna-Leena Härkönentől, és
– te jó ég! – A nyúl éve, melyet a korai
kétezres évekből ismersz; egy bölcs
fordító ajánlotta neked, hátha szívesen
olvasnál ettől a remek finn szerzőtől.
Megnyugszom, és kibújok a
csigaházamból. Máris ismerősebb
ez a finn világ.

A környezetem Helsinkiben
multilingvális, vagyis mindannyian több
nyelvet beszélünk: ab ovo az anyanyelvünket,
meg az idegeneket,
amelyek ránk ragadtak, mert kénytelenek
voltunk alkalmazkodni az új
körülményekhez. A baráti körömben,
átmeneti, emigráns helyzetünk miatt
az anyanyelvünk nagyrészt az ukrán,
az idegen pedig a finn vagy az angol.
Mivel itt dolgozom és itt nevelem
a gyerekeim, akik már Finnországban
születtek, ebben a társadalomban
nevelkedtek (iskola, iskola utáni
programok, hobbik), egyre kevesebbet
használjuk az ukránt, miközben egyre
több időt töltünk a finnel, angollal vagy
svéddel. Az idegen nyelvből egyszerre
második anyanyelv lesz. De mi lesz
az elsővel? Megharagszik, és egyenként
rángatja ki a szavakat memóriád rejtett
zugaiból, aztán azokkal a markában
végleg távozik – a megunt nő is így
hagyja el a férjét, és viszi magával
a gyerekeket is. Hogy az elválást még
nehezebbé tegye, olyan szavak
emlékét is elzárja előled, amelyeket
felejthetetlennek hittél, mert életed
fontos eseményeihez kapcsolódnak.
Így történt, hogy a családom új anyanyelvet
kapott. Új hazát…

Amikor összeülünk a barátnőimmel,
mindig van nálunk egy üveg pezsgő is.
Még szerencse, hogy a pezsgő a finn
nők körében is népszerű. Úgy lazítunk
tehát, mint a finnek, de úgy mulatunk,
mint az ukránok. Az első néhány pohár
közben a beszélgetés a hétköznapi témák
körül forog: gyerekek, partnerek, munka.
Ám ahogy fogy a pezsgő a palackból,
úgy emelkedik a beszélgetés új
magasságokba. Bensőségesebb témák
kerülnek terítékre. Korunkból és
helyzetünkből adódóan ezek gyakran
kapcsolódnak a nyelvhez.

Hogy vigyem így haza a gyerekeket
jövőre? Az orosz nyelv ural mindent.
A nyáron másfél hónapot töltöttünk
Kijevben, és azalatt alig párszor
hallottam ukrán beszédet a játszótéren.
Másfél hónap alatt! Ukrajna fővárosában!
Volt, hogy a többi gyerek meg
sem értette az én ukránul beszélő
gyerekemet. És ezek óvodások!
Mi lesz később, az iskolában?
El kéne jönnöd hozzánk, az
ivano-frankivszki területre – cukkol
az egyik barátnőm, mert ő Nyugat-Ukrajnából
származik.
Kerüljem a fővárost, ha ukrán
beszédet akarok hallani? Ez aztán az
irónia! – Nem vagyok hajlandó a nyelv
miatt megfutamodni.

De ha egyszer nekünk nincsen ilyen
problémánk – feleli. Kedvem lenne
mesélni a kisdiákokról, akik rá vannak
függve az orosz nyelvű YouTubecsatornákra,
meg arról, hogy a fiatalok
inkább orosznak tettetik magukat az
Instán, mert úgy nagyobb lesz a
nézettségük. De a saját ügyem jobban
érdekel, úgyhogy ezzel folytatom:
Elég kínos, nem? Hazaviszem a
gyerekeket, hogy gyakorolják az
ukránt, de a végén még orosz ajkúakat
csinálok belőlük. A kijevi
ismerőseim is háborognak, hogy az
óvodák és iskolák is az oroszt
forszírozzák, mert… Hát, nem kell
sorolnom az okait. Szükségem van
nekem olyan hazára, ahol még
csak otthon sem érzem magam?

A russzifikáció Ukrajnában olyan,
mint egy krónikus betegség. A teljes felépülés
lehetetlen. Amikor már majdnem
javulni látszik – hopp, egy újabb hullám.
Évszázadok óta így megy ez. Váltsunk
a retorikus „hogy csinálják a finnek?”
kérdésre. A párhuzam egyértelmű –
birodalmi befolyások, gyarmati múlt.
A finneknek mégis sikerült elérniük,
hogy a finn nyelv legyen a domináns,
míg a svéd a perifériára szorult.
Látom, milyen otthonos a finnek
csigaháza. Tévé, újságok, mozi,
közigazgatás – és mindez finnül!
A „finn mint az otthon szinonimája”
még abban a beszélgetésben is felmerült,
amelyet egy svéd ajkú finn nővel

folytattam. „Pont azért költöztem
Helsinkibe, hogy fejlesszem a
finn nyelvtudásom”, magyarázta.
„Egy nyugati városból származom,
ahol minden svédül van. Viszont,
ha máshol is érvényesülni akarok,
akkor szükségem van a finnre.”
Meséltem a barátnőimnek erről a
beszélgetésről. „Úgy fel tud húzni,
amikor valami facebookos »szakértő«
Finnországot hozza fel, hogy tessék, itt
van a kétnyelvűség mintapéldája.” Már
a második pezsgősüveg is félig kiürült.
Bár a beszélgetés magasabb szférákba
emelkedik, nyelvezetünk egyre
brutálisabb. „Hát ezek szart se értenek!
Vagy hasznos idióták, vagy
alvó ügynökök. Hol, hol a francban
láttatok ti itt svéd dominanciát?!”

„Helskutti!” „Kurva!” „Fuck!”
Barátnőim a származási helyükre
jellemző káromkodásokkal fejezik ki
egyetértésüket. Nincsen több pezsgő.
Van viszont még nyelvünk – sokarcú,
irodalmi és hétköznapi, gyönyörű
és vulgáris. Csak ezzel fejezhetjük ki
érzelmeink mélységét. A nyelved
kényelmet ad, úgy érzed magad, mint
csiga a házában. Otthonosan.

Schmidt Franciska fordítása a szerző átírása
alapján angol nyelvből. Eredeti nyelv: ukrán.

A szerk. megj.: A vers az orosz–ukrán háború előtt íródott, kötetben 2021-ben jelent meg.

A fordítások az ELTE Finnugor Tanszékének tehetséggondozó fordítói projektjének keretében készültek Dávidné Balázs Renáta és Kubínyi Katalin vezetésével.