Szeles Judit versciklusa

Szymon Burza felvétele

 

35.
A nyári jávorszarvas viselkedése:
belefekszik a fürdőmedencékbe,
a hintaágyakba, megvakargatja a hátát
a kerítésben, a kerítés kidől,
a rémült jávorszarvas elesik.

 

36.
Egyik este a nyitott erkélyajtónál álltam,
amikor hirtelen elrohant előttem Lars,
a szomszéd macskája. Utána meg egy árnyék.
Lars felszaladt az erdei fenyőre, az árny utána.
Először azt hittem, medvebocs, és megijedtem,
hiszen ha bocs, akkor itt kell lennie az anyamedvének is.
Ezért nagyon gyorsan bezártam az erkélyajtót.
Csak aztán jöttem rá, hogy borz kergette meg
a halálra rémült macskát, nem pedig medve.
Björklingében ugyanis nincsenek medvék.

 

37.
Ha belenézek a távcsövembe,
nem látok hajókat a horizonton.
Ami van, az erdő, erdő, erdő.
Az erdőben pedig a nyulaim, az őzek,
a farkas és a borz.
Ezek cikáznak a szemem előtt.

 

38.
A széncinke nem olyan ártatlan,
mint amilyennek látszik.
Kemény teleken, ha nagyon éhes,
megtámadja a többi kismadarat,
a saját fiókáit is megeszi.

 

39.
Ha ki akarok látni a Kiserdőre,
nem szabad függönyt felszerelnem.
Ebben azonban az is benne van,
hogy bárki beláthat hozzám.
Vagy bármi.

 

40.
Hagyni kell az állatokat meghalni.
Visszafordítani nem lehet.
Megkönnyíteni sem.
A tetemet megeszik más állatok.
Eltűnnek nyomtalanul.
Láthatatlanok lesznek.

 

41.
Télen a nap lusta.
Laposan kúszik az égen.

 

42.
Mire észrevettem,
a nyírfám ledobta leveleit.
Nem is volt időm.

 

43.
Még csak november eleje,
de már megjelent a farkas
Björklinge déli részén,
a körforgalomban.

 

44.
Leesett a hó.
Félek, hogy nyomot
hagytam az erdőben.

 

45.
November végén
fényinstallációkat
helyeztek el
Uppsala különböző pontjain.

Vettem egy négyfunkciós
led fejlámpát az erdőbe.

 

46.
Farkasordító hideg lett.
Az erdei és lucfenyőn
vastag és nehéz hab a hó.
A szomszéd madáretetőt
akasztott fel magvakkal.
Meg egy öl gabonaszárat.

 

47.
A hóban a nyírfa
törzse még
fehérebb.
(…)
Világossá vált számomra,
hogy az erdőt nem
birtoklom,
hanem megőrzöm.

 

48.
Már azt várom, hogy az erdő
a berki szellőrózsától
legyen mindenütt fehér,
és ne a hótól.

 

49.
A tél fehérségét
a nyírfák kérge őrzi meg
egész évben.

 

Utolsó

Leadtam a kéziratot,
és el is olvasták.
Majd a szerkesztő
nagy, okos szemekkel
rám nézett, és megkérdezte:
„Te tényleg egy arborétumban dolgozol?”

 

 

Szeles Judit versciklusának eddig megjelent részei itt, itt, itt és itt érhetők el!

 

 

Szeles Judit (1969, Csenger)

Író, költő, tanár. 2003 óta Svédországban él. Kötetei: Ilyen svéd (versek, FISZ, 2015), Szextáns (versek, Magvető, JAK-füzetek, 2018), Ibsen a konyhában (próza, Prae Kiadó, 2022), Libegő (tárcák, Vár Ucca Műhely, 2023). 2019-ben Szextáns című kötetéért elnyerte a Merítés-díjat.