Veres Erika versei

Jens Mattke felvétele

tágul

köldökpiercing mögött
tágul méhemben az idő.
fölsuttog az agyig.

testékszer vagy,
koromhoz illő.
bátran visellek.

konténereket

konténereket görgetnek az
ablakom alatt.
bennük szerves, műanyag és papírhulladék,
köszönésük visszhangjába
az üveg beleremeg.
kezdek magamhoz térni.

aurád tovább tart bent köreiben
(netán trapézaiban), mint vártam.

bonpari cukorkát szopogatunk közben –

a citrusok íze áthordja
a nosztalgiát az egyik
fordulóból a másikba.

ölelésünk szimplakertje hatványozott vágyat ébreszt.
csonkán, csupaszon, harmadik módhatározó nélkül
indulunk tovább, el.
sóhajkocsonyánkra ecet, só, pirospaprika kerül,
majd belelépünk önként, meztelenül,
mint fürdővízbe antik hősök,
hogy aztán lehessen szobrot készíteni rólu(n)k.

mozdulatlanná dermedve érnek össze az ízek:
ecet, fűszer és a hús,
lapockád nyomja combomat –
meleg időben úgyis felengedünk.

február 35-én

tartozék a térben: asztal, szék, redőny –
állandó lakhelyemen állandó társaim.
két ház között
résekké szárad a deszkakerítés.
ki-be járnak a macskák,
szótlanpuha szájukkal
megérintik a levegőt.

ha ez a hó és ez az évszak is átlendül
egy következő kategóriába,
ugyanez marad:
csend, tér, asztal, szék, redőny.

majd a kaleidoszkópot megtekerem,
szürkeség helyett színeket!
csak a hallgatást hagyom meg.
nedves fa ilyenkor a lélek
– harmincöt éve tartó február –,
moha ölel kérget.

a rőzsét később vetjük tűzre,
füstjébe fácánkakas ragad.

új kor. veszélyes kanyonok.
elhatározom: kerítés lebontva.
marad kérdésnek a bináris
oppozíció, el nem oszlik
soha. képzelem vagy élem.
döntésem csak egy
képzelt jövő záloga.

Veres Erika (1986, Érsekújvár)

Költő, műfordító.