Zudor Boglárka verse

Szymon Burza felvétele

Nincs jövő a munkásnőnek

Zsebébe teszi
A spirál alakú
Vasdarabot
Amit a felrobbant
Munkások mellett talált
Egy cipősdobozba rejti
Hogy majd szebb
Napokon nézegesse
Unokáinak
Mutogassa
Kezükbe adja

A héten éjszakás lett volna
De most nappal jön
Hogy két kezével
Eltüntesse
A robbanás
Pusztítását
Hiszen szorgalmas
Elvtársnő ő

Nem akart északra költözni
Eleinte
Félt
A halászatot kerülte
De a gyárban talán
Neki is találnak
Állást
Gondolta
Még ha műszakolni is kell
A gyerekekre vigyáz
Majd a nagymama

Nem bírt nappal
Aludni
Ahogy álmodott
Volna
Postás csengetett
A lányok zsivajogtak
Csak merengett
A világra
Véreres kialvatlan szemekkel

Jó oka volt erre
Hiszen azt hitte
A férje meghalt
Úgy tűnt
Összeomlik
A Dózsa György utca
Kellős közepén
Megbocsátott
Neki mindent

Hogy sokáig elvolt
S alkoholos
Lehelettel
Botorkált haza

A pofont is
Amit a lányuknak adott
Mert egy férfival
Találkozott

Még azt is megbocsátotta
Hogy halálos ágyán
Lehülyézte

Mit tudott ez a férfi bármiről
Sosem vette észre
Az éhes tekinteteket
Melyek feleségét kísérték
A munkások bálján

Öregkorára
A műszakolás
Megviselte
Alig bírt menni is
A lépcsőktől rettegett

De büszke
Volt még mindig
Nagy melleire
Azokon az idő
Nem fogott
S a történetekre
Meg a csodálkozó
Tekintetekre
Amiket kapott
Ha a cipősdobozból
Elővette
A megolvadt vasdarabot

Hiába a jótanácsok
Életről és férfiakról
Legkisebb lánya
Válni készült épp

Rezignáltan
Vette tudomásul
Hogy költözni kell
Egy panel negyedik
Emeletén
Lesz a szobája
Lift pedig nincs

Bele sem
Gondolt még
Mennyire
Retteg a lépcsőktől
Az ismeretlentől
Nem ellenkezett mégsem
Csak gondolatban
Amikor a mentők
A háza előtt
Kovidot kiabáltak

Nem megyek
Nem tudok járni
Csak lázasan
Izzadva
Bámult
Az orvosra
Mikor hétvégére
Haza akarta
Küldeni

Tudta hogy a hazatérést
A költözés követné
De hogy hagyjam
Ott
A falut
A férjem dolgait
A kertet?

Reggel az első
Nővért meglepte
Mikor mozdulatlanul
Fekve találtak rá
Nem megyek
Mondta dacosan
Vagy talán csak gondolta
Majd meredt maga elé
A plafont bámulva

Temetésén
A barátnői sírtak
És aznap munka után
A halászok némán
A borospincéhez
Vonultak

Jó asszony volt
Kedves
Hogy utálta
Mikor ittunk
Bólogattak
A férfiak
Egyetértően

De attól még
Tényleg kedves volt
Barátságos
Igyunk hát
A jókedvére
Humorára
A kicsapongó
Pálinkás bálokra
S két ügyes munkáskezére

Zudor Boglárka (1993, Debrecen)

Költő, művészeti író.