Hegyi Krisztina versei
Marko Slavkovic felvétele
CSOMÓK
csomókban áll a szeretet
monoton imákat elejtve bolyong
lángot vet és inget szabdal ketté
hogy saját képén nevetni tudjon
hisz nincs több varázslat porondon
minden mozdulaton lila hópihe pihen
elbocsátott ígéretek sietnek el innen
csomókban áll a szeretet
csomókban áll a szeretet
kiabálni, ha tudna sem szeretne
hiába próbálja belőle kicsalni
annyi ember kasul és keresztbe
nagy kábulatban, szívnek eresztve
minden percben konkrét és lomha
elbocsátott üzeneten egy életnek romja
csomókban áll a szeretet
D.
mosolyodba bújnék bele holnap
ráncaid vonalán sétálnék végig
tócsákat kerülgetnék a szád szélén
ha ennyire egyszerű lenne, üdvözölnélek!
VÖRÖS
ma úgy látszik, sokkal vörösebb az ég
fölöttünk, és csak két eszme maradt:
álom és futás; elhihetjük egyszer még
nyakcsigolyák ropognak a guillotine alatt
holló csapja meg szárnyát suhogva
próbálj meg halkabban aludni, kedves!
olykor elveszhetsz egy árva pillanatba’
maradj velünk! könnyebb lesz az enyves
kezek nélkül. szebb is lehetne a borzalom
ha látnád, hogy itt vagyok, madár vagyok
repülhetsz te is bármikor, szabadon
ha az arcodat elfordítod, mindent meghagyok
Neked, ami a repüléshez szükséges lehet
kicsordul a lelked. elszáll a hegycsúcs felé
emberek ezrei állnak most körülötted
nem láthatod a megvetés titkolhatatlan jelét
ráncos arcukon. csak aludj halkabban!
ne sírj közben, és lélegezz mélyeket
csodákká válhat még az undor szavakban
elfújhat innen szebb helyre a képzelet
csoszog a hóhér, bal kezében a tudás
másikkal utolsó szeretődet simogatja
forr a nép, ne figyelj oda, először a futás
aztán az álom jön, így bárki kimondhatja:
repülhetsz te is. lehetsz madár te is
NARA A PARADICSOMBA VALÓ
ugyanoda futunk mindannyian
porzik utánunk a föld
és ott vannak a keresztek a domb tetején
csak te nem látod
beszélj hozzám, folyamatosan beszélj hozzám!
ez kivezet a sötétségből minket
feltámadt a szél
ugyanott vagyok, mint akkor
színes vonalak futnak ki az ujjaim végeiből
csak te nem látod
beszélj hozzám, kérlek, beszélj hozzám!
ez kivezet a sötétségből minket
Nara zöldre festette a haját
mondtam, hogy őrültség
de illik neki
miért maradnál velem, ha ott van neked Nara?
végül úgyis minden rendben lesz
lassan felejtelek
veled álmodtam
hajnalban nehezebb
biztosan elfelejtettél
lehetnénk együtt a paradicsomban
te úgyis odavaló vagy
sétálhatnánk együtt a paradicsomban
ha már úgyis odavaló vagy
Megjelent az Irodalmi Szemle 2024/9-es lapszámában
Hegyi Krisztina (1994, Érsekújvár)
Költő.