Murányi Zita versei

npkishi felvétele

Lorca

míg tusolni megyek
ő fölemel egy könyvet a szobában
sárgák a lapjai s erős dohszagot árasztanak
ahogy fellapozza Lorca válogatott költeményeit
föltárulkozó gyümölcsliget
elevenedik meg előtte
csöndszirom és zöldbe borult ágak
másik vers jut eszembe

mese

kettészakadt az egyik lap
úgy halt meg
mint beteg kölyökmacska
a pohárba fogódzkodott
az evés túlságosan lemerítette
a bolha a bundájából lakmározott tudtuk
már csak az öntörvényűség élteti és a szembeszegülés
a karma még mélyebb mélyedést vájna
de a fa már nem látszik
a történetté préselt könyvekben

apa megtapogatta a sérült lap szélét
ujjait megfestette a vér  sápadtabb mint a sérült könyv borítója
kétszer kapom el zuhanás közben
a teste belefér a tenyerembe
jéghideg nagyon nehezen merevedik meg
nyitva maradt szeme a szőnyegről figyel
látom magamat a pupillájában

Montblanc

a szoba téglalapja
isten nyakában dögcédula
odakint a pusztítás
százkezest játszik bent a mosatlan
porcelánedényekben zenitjére ér
kávéd csúcsán olvadó Montblanc
el kéne húzódjak
kitapogatod nyelvemen a megsemmisülés ízét

Horgásztanya

a sarki Horgásztanyánál
hagytam hogy vállamhoz
koccanjanak érintéseid hatósugarai
az ujjak egymás után nyúltak
korai lett volna még és ismeretlen a vízmélység
kint a napos kertben ülve kérted ne felejtsük el ami történt
ahogy megigazítottad a hajam sötét
vállamra hullott egy félbemaradt ölelkezés
pulzusodból igyekeztem visszafejteni a földmagma lüktetését

dobogás

elhunyt rokonaink
a szív köré térdelnek emlékeinkből
raknak tábortüzet

Murányi Zita (1982, Budapest)

Bródy-díjas író, költő, 2024–2027 között MMA ösztöndíjas. A Szegedi Tudományegyetem végzett kommunikáció szakon. Legutóbb megjelent kötete: Istenhez emelem az árnyékod (AB Art 2024).