„Nápoly a tökéletlenségében varázslatos” – Molnár Erzsébet beszélgetése Bogyó Noémivel

Bogyó Noémi nevével nagyon sokat lehet találkozni irodalmi körökben: ír tárcákat, esszéket, útleírásokat, különböző terjedelmű prózákat stb… Sokoldalú személyiség, akinek érdeklődése a divattervezéstől elkezdve a kibernetikán át a saját maga által vezetett mentorprogramig terjed. Első, 2017-es Vakfoltok című regénye után 2023-ban a #házibuli című hibridkötettel jelentkezett. Most legújabb könyvéről, a 2024 szeptemberében megjelent #nápolyi #történetekről kérdeztük. 

 

Szeptemberben jelent meg a #nápolyi #történetek című regényed, melyet a 2021-es egy hónapos nápolyi tartózkodásod ihletett. A borítón a tizenhat éves lányod festménye látható. Hogyan kapcsolódik ez a kép a regényhez? Mi a megfestés története?

Nápoly a graffitik városa, a pompeji romváros egyik villájának freskóval díszített falán is korabeli graffitikarc díszeleg hívatlan dekorációként. Lilla, a tizenhét éves lányom, babakora óta folyamatosan rajzol, fest és agyagozik. Pár éve a borítón látható különlegesen egyedi stílusban alkotott, s nekem a festményei a nápolyi falfestmények hangulatát idézték. Megrendelésre készítette nekem a könyvborítót.

 

Az előszóban említed, hogy egy baráti beszélgetés során merült fel az ötlet, hogy a következő írásodban szerepeljen a „lábprotézis” kifejezés. Később ennek a „kihívásnak” eleget téve írtad az első nápolyi történetet, ami a Küszöb címet viseli. A bábkészítő alakjához sok másik írás is kapcsolódik (A vacsora, A barátnő, A hegedűkészítő, Egérke). A báb és a bábos tág jelentéstartománnyal bír. Te mit szeretnél sugallni általuk? 

Az egyes történetek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, ennek ellenére egyetlen motívum sem nevezhető központinak. A szereplők közti kapocs Nápoly, ez a történések színhelye, ahol az életek összefonódnak. Patchworkváros, a sorsok, a történetek úgy kapcsolódnak a másikhoz, ahogy a patchworkkészítő dolgozza egymásba a különböző mintájú, színű, motívumú foltokat. Természetesen az egyes elbeszélésekben nagy jelentősége van az egyes motívumoknak is. A bábkészítő mester esetében a báb-szimbólum erősen kötődik Carlo Collidi világhírű meseregényéhez, Pinokkió kalandjaihoz. A kötetben található bábkészítő mester élete sok motívumban, részletben rokonítható gyerekkorunk kedvenc mesehősének a kalandjaival.

 

A főszereplőd Janka, aki a Covid idején a home office lehetőséget kihasználva digitális nomádként Nápolyba utazik. Bejárja a kedvelt turistahelyeket, beleértve a város környékét is, felfedezi a kevésbé ismert részeket, miközben megismerhetünk néhány helyi legendát, szokást, ünnepet. E részek együttesen kitesznek egy mini útikönyvet. A regény városképe azonban korántsem idealisztikus. Noha fiktív megszólalókon keresztül, de beszélsz a helyi maffiáról, a város szemétproblémáiról és arról is, hogy Nápoly bizonyos részei veszélyesek.

Nápoly a tökéletlenségében varázslatos. Sokakból nagyon kontroverz érzéseket vált ki. Nápolyba vagy beleszeret az ember, vagy semmit nem mond neki a város, esetleg csalódást okoz. Éppen azért, mert a fény mellett Nápolyban mindig ott az árnyék is: „Nápolyban minden estének más a hangulata. Én már csak tudom, itt születtem. Sokan látogatnak ide pár napra, aztán tovább utaznak az Amalfi-partra, mintha még ma is a tengeri szirének vonzanák őket varázslatos dalukkal, ahogy hajdan Odüsszeuszt és a ki tudja még hány pórul járt hajóst. Változik a világ. A kis gyilkos nimfák rég eltűntek a Sirenum scopuli szigetekről, csak a legendák őrizik emléküket. Kevés turista marad egy hosszú hétvégénél tovább. Azoknak azonban, akik valami miatt mégis itt ragadnak, végérvényesen megváltozik a szívfrekvenciájuk. Nem mindjárt és nem is észrevehetően. Nápoly alattomosan lopja be magát a szívbe: a bőr hámrétegein keresztül diffundál a csontszövetekbe, az ízlelőbimbókon keresztül kerül a vérrendszerbe, majd az idegszálakon keresztül az idegsejtekbe, s a recehártyára égeti láthatatlan emotikonjait, mígnem egy nap energiái teljesen megtöltik a szív harántcsíkolt izomrostjait. Hasonló vegyi folyamat játszódik le, ha az ember szerelmes. Nápoly azonban nem egy sima snassz kis mezei szerető. Nápolyt nem lehet lepattintani, sem kiszeretni belőle, de még csak megutálni, gyűlölni vagy undorodni sem tőle.“  (Bogyó Noémi: #nápolyi #történetek, Kalligram kiadó, 2024. 31. p.)

 

Janka barangolása közben egy-egy helyi lakos életébe is betekintést nyerhetünk. A kötetben 21 nápolyi lakos története olvasható, olyan embereké, akik itt születtek vagy később költöztek ide. Ezek az emberek sokszor Jankára is reflektálnak, hisz ő is szereplő lesz az életükben. Tudatos volt a 21-es szám, utalva ezzel az egy hónapos kirándulásod évszámára?  

Nem volt tudatos, inkább tudat alatti. Szeretem a mágikus számokat.

 

Nagyon fontosnak tartom a történetekben, hogy az egyes szereplőket több nézőpontból is bemutatod. Elmesélik a saját történetüket, de közben megismerjük a férjük, a feleségük, a gyermekük, a barátjuk történetét is. Mi volt a célod ezzel a koncepcióval?

Igen, ez a koncepció kulcsfontosságú, ahogy az is, hogy sokszor a történetek több elbeszélő meséjéből rakhatók össze, vagy akár ugyanaz a történet különböző szempontból van elmesélve, variálva, bővítve más összefüggéseket hozva létre. Az életben is szeretem több szempontból körüljárni a dolgokat, ez kicsit szakmai ártalom is. Izgalmasnak tartom, ahogy a valóság minden emberben másként tükröződik. Ahogy nincs abszolút igazság, úgy objektív valóság sincs. Az objektív valóságot csak összerakni lehet a szubjektív valóságtöredékekből. A többszempontúság, az egyéni átélés, az egyéni látásmód kidomborítása, érzékeltetésé volt a célom.

 

A regényben kiemelkedően fontosak a hétköznapi emberek, azaz a helyi buszsofőr, a sarki zöldséges, az indiai anya, a cukrászdatulajdonos, az utcai árus, a katedrális lépcsőjén ülő drogos fiú stb. történetei. Janka csak egy pillanatra találkozik ezekkel az emberekkel. Miért érezted úgy, hogy inkább az egyszerű emberekről írj, azokról, akikkel bármikor összefuthatunk az utcán? Véleményed szerint ez az, ami alakítja a városképet? Rajtuk keresztül válik Nápoly valódivá és hitelessé?

Ők a nápolyi sikátorok lakói. Nagyrészt barangolásaim közben láttam őket, találkoztam velük, lencsevégre kaptam őket. Megihlettek, történetek születtek bennem. Nápolyról akartam írni, Nápoly szelleméről, lakosairól, Nápoly energiáiról, varázsáról, színeiről, árnyékairól. A fény-árnyék kontrasztja teszi élessé a kontúrokat, élővé, elevenné az történeteket, autentikussá az érzéseket és a megélést. S úgy, ahogy ez működik Nápolyban, a városban, a sikátorok lakosaiban, úgy működik a regényben is.

 

Néhány fejezethez QR-kód is tartozik, melyeket beolvasva a nápolyi tartózkodásod során készített képeket, videókat lehet megtekinteni, tematikusan az egyes fejezetekhez társítva. Miért tartottad fontosnak, hogy a történetekhez vizuális és audiovizuális anyagokat társíts?

Mindig arról álmodtam, hogy interaktív regényt írok, amelyben az érzékszerveken keresztül bevonom az olvasót, akár esztétikai látvánnyal, hangokkal, zenével, illatokkal, hogy komplex élményt tudjak nyújtani. Ez most részben sikerült.

 

A kötet végén több primer forrást is feltüntetsz, amikből merítettél; ezeket többnyire elrejted vagy dőlt betűvel jelzed a regényedben. Sokféle-fajta művészeti alkotás és rengeteg kulturális utalás van a munkádban (Verdi: A trubadúr, Mozart: Varázsfuvola; Mazzoni: Halott Krisztus siratása, Caravaggio stb.). Melyek azok, amelyek számodra és a kötet megalkotásának szempontjából a legfontosabbak?

Az élmények, benyomások, inspirációk bennem úgy rakódnak össze, mint a kaleidoszkóp apró csillogó, színes tárgyaiból a minták a tükrök segítségével a fémcsőben. Ha akár egy milliméterrel is fordul a kaleidoszkóp az élményekből, benyomásokból, inspirációkból új, színesen kavargó motívumok, képek, történetek születnek. Nincs fontos, vagy kevésbé fontos kulturális utalás, művészi alkotás, de benyomás, megélés, tapasztalat sem. Az adott egységes egész szempontjából minden darab nélkülözhetetlen.

 

Egy korábbi interjúdban említetted, hogy bizonyos helyekhez zsigerből vonzódsz, ilyen Nápoly, de Pompej, Annecy, Lindos és Peru is. Tervezed, hogy az említett városok közül a jövőben máshol is eltölts hosszabb időt?

A közeljövőben nem hiszem, bár sosem lehet tudni. Peruban még nem voltam, a bakancslistáról az lesz a legközelebbi úticélom.

 

Mik a jövőbeli terveid? Van már kilátásban új regényötlet?

Igen, hét regényötletem van, már csak idő kell a megírásukhoz.

 

 

 

Molnár Erzsébet (1989, Érsekújvár)

Magyar nyelv és irodalom szakos tanár, fejlesztőpedagógus, irodalomterapeuta.