Filotás Karina versei

Arnold Eszter felvétele

Indulási oldal

Nevelőanyám lett a betontenger.
Budai hegyek ringatnak taxidudára.
A rakparton a Duna felvert hullámában tusolok.
Kincseimet a Margit-szigeten ástam el.
Töltelék vagyok a villamoson,
felitatom a kiömlött látképet.
Otthon a képernyő porába rajzolt kanyarokban élek,
de a kézfejem egy Andrássy úti kilincsen maradt.
Szóródom, belőlem csipeget a város.
Estébe öltözöm, könnyű minden.
Százszor árván hagytam volna
a belpesti utcák komor képét,
mégis hazafordít a lábam.
A homlokzatok tudják, itt ragadtam.
Érkezőként az indulási oldalon.

Mindenki lánya

A partokon születtem.
Földszín arcomat árnyékukkal
idegen nők takarták be.
Gondosan neveltek.
Hajamba fonták a reggeli napfényt,
úgy forgattak, hogy mindenki láthassa:
készülök.
Az alapoktól kezdték a tanítást.
Szavaikat lassan számba csöpögtették.
Kezükkel mozdult a fejem.
Ahol friss talajt értek,
mosolyráncokat vájtak.
Dolgokat adtak a kezembe,
amiket csak azután ejthettem el,
ha eléggé éreztem a súlyukat.
Örökölt mintákból szőttek rám ruhát.
Amikor már elég magas lettem,
vállaimra helyezték várakozásaikat.
Fákkal hajló, madarakkal kelő,
világok nyelvén szóló,
mindent értő szoborrá faragtak.
Amíg az anyag megkötött,
idegen tekintetek tettek tulajdonná.
Ott érintettek, ahol nekik
a legjobban fájt.
Vonásaimba költöztek,
bebútorozták éveimet.

Talán egyszer bejárhatom
sosem lakott szobáimat.

Dunsztosüvegben az idő

-hazatéréseidre-

Műanyag székek állnak őrt a verandán.
Csipkefüggöny akad a hajadba,
mikor belépsz.
Úgy ölel, ahogy elköszönt.
Legszívesebben tovább nyújtana
a lisztes időn.
A darabok rátok ragadnak,
de csak nézed őt.
Mintha mindig egyre fiatalabb lenne.
Hajába fésül a reggeli napfény.
Egymás mosolyában melegszetek,
kelesztitek az emlékeket.
Az éjszakát átbeszélitek.
A kert örökké tavasz.
A macska járja a nyolcast a lábad körül,
közben gyerekkorodat támasztja a beton.

Amikor már eléggé összeállt a távozás,
vastag ruhába tekeritek.
Úgy nem fáj annyira.
Nem szóltok.
Még egy csomag kerül a táskába.
Útban a reptér felé
azon gondolkozol,
hogy ha átvilágítják,
vajon látszik-e majd
a dunsztosüvegbe zárt idő.

Filotás Karina (Székesfehérvár, 1997)

Budaörsön él, banki ügyintézőként dolgozik. Első verseskötetét írja.