Ostrozánsky Gellért versei

Julija Svetlova felvétele

kartonból

papírból tépett szívet
ragasztottál mellkasomra

feketével kifestesz satírozol
pont
ahogy ölelni szoktál

idézetek lógnak karomon

nem a szavak hiányoznak

hanem a betűk

felgyújtom
magam

veled

csak töredéke vagyok
annak, aki lehetnék

hétfő 8:25

istennek némán teszem
fel a kérdéseket
csak káromkodásaim hangosak
nem válaszolt soha
te sem szoktál
lehet-e a kihalt távolság viszony
erre sem kapok választ
egyikőtöktől sem
mintha a hallgatás
beleegyezés lenne

szerető vagy minden éjszaka
gyűröd a bőröm ha rád gondolok
kiléphetnél már ebből a szerepből

hinni szeretnék

nyelvem hegyén
nedves tavasz virágzik
rongyosra bűvöl két kezed
ereimben fagyálló
rég nincs már fénye a világnak
ha megleszel én elveszek

gyűrött párnámon könny
hangok halkan ordítják neved
sótömböt nyalok ha szomjazom
éhségem altat
levegőt alig kapok
kihalt vidék bennem
nem mozdul tűnődve némán
magamba harapok

Ostrozánsky Gellért (1984, Vágsellye)

Építész, festő, költő. A pozsonyi Műszaki Egyetem Építészmérnöki karán végzett 2010-ben.