Fábián Judit versei

Jens Mattke felvétele

Nyári ostrom

Toklász-tüzérség
aszfaltrésekben.
Idegen test idegen testben.
A befúródás a cél.
Féktelen napfény-
edzette kóboreb-drótszőr
hárít támadást.
Toklász-tüzérség
visszavonulót fúj.
A kifakult gyepen
egy-egy sápadt, haldokló
fűszál nyújt menedéket
a hadkötelezettség elől
bujkáló, kis kalászoknak.

Avar-titkok

Nyárfoszlányok
zörögnek, roppannak
lépteim alatt.
Rőt levelek erezetén át kapom
napi perfúzióm.
Virgonc gallyak kötik gúzsba otromba
ősz-gondolataim.
Ebláb-alkotta levélmozaikok
tarkítják a tájat.
Avardossziéban élmények,
impressziósorrendben iktatva.
Színes mappában elmúlt hetek.
Végre nem kell magyarázkodnom,
mért járok lehajtott fővel.

Cizellálás

Cipőtalpad vastagsága
egyenes arányban
megteendő kilométereiddel.
Lábbeliminőségben
maradék lét-időd.
Latyak-leleményesség edzi énedet.
Mint egykori
ólomalapú maszk a hölgy-egót,
úgy emeli a sárréteg presztizsed.
Futsz,
dágvány nyomodban,
mutatja elmúlásod.
Köpésektől fényes cipőorr.

Fábián Judit (1978, Nagyvárad) 

Versei és prózái először egy helyi napilapban, később különböző irodalmi folyóiratokban, antológiákban jelentek meg. Önálló kötete: Edzés kábelen (2015).