Tinkó Máté: Mikádó (vers)
Mandy Kerr felvétele
III.
P.A.-nek
„Megnézhetjük, vagy nem nézhetjük meg magunkat.” (Petri György: Házasságterápia)
Mindig is úgy szerettem volna hozzád
nyúlni, ahogy a mikádójátékban egyetlen
elemet emelnek ki a többi közül,
ám éppen a győzelem lényegét fölcserélni:
végül minden porcikád remegjen
az egész érintetlensége helyett.
Megbolygatni múltad, jelent, jövőt
ígérni, lábamat küszöbödnél óvatosan,
de az alapoknál vetni meg, és liánként
kúszni föl a falra, amely biztonságod őrzi.
Növényi lét burjánzásának vágya találkozott
emberi gyarlósággal, és te voltál, aki e tusakodást
szemmel követte. Hűlt helyet hagyni?
Innen már képtelenségnek tűnik. Felejteni téged?
Eszközeim sincsenek. Vess futó pillantást
a szőnyeg közepére: kiszórtam egy halom fapálcikát,
most hanyatt fekszem, így várlak, már nem remegek,
te is remegés nélkül érkezel majd, jól tudom,
és ezt a játékot magunknak befejezed.
Tinkó Máté (1988, Békéscsaba)
Jelenleg Budapesten él. Költő, kritikus, az ELTE PhD-hallgatója, a FISZ Könyvek sorozatszerkesztője. Első kötete 2014-ben látott napvilágot, Amíg a dolgok rendeződnek címmel.