Kozmár Klára: Irodalom és a Másik idegensége III.
Borsos Zoltán: 02321 FAMOUS LAST WORDS
III.
A börtönben termelt ki testem, öt hónap alatt.
Csak félig voltál kész. Két, kis dobókocka döntött
életfogytig tartó vakságodról. Még aznap éjjel
megfosztottalak a lehetőségtől. Egy tompa, koszos
ollóval kivágtam mindkét szemed világát, hogy ne
lásd, mibe és milyenre szültelek. Depoetizáltam
a világod – ahogy a néger költő mondta odabent –
fordítva: kizárólag másodlagos és metaforikus
jelentések között hagytalak életben.
5éves korodig csak a történeteimből ismertél mindent.
Nem érezhettél mást magadon csak összeszarott takarót,
kemény, vértől színes földet és hideg festéktől bűzlő vas-
rudakat. Néha-néha izzadt testek melegét. A mirelitpizzában
hagyott tejfogaid helyett nem nőttek újak. Tested nem növesztett
körmöt, se szőr-, se hajszálakat. Bármennyire is haraptál és szívtál,
soha nem csordult meleg tej csöppnyi mellemből, helyette langyosra
hűlt zacskós levessel etettelek, itattalak, altattalak el . A csirkés után volt
a legszebb a mosoly üres arcodon.
Soha nem láthattad saját torzulásod, se a mocskot,
amelyben lehetetlen volt szeretni. Az érző lény kifejezést
nem ismerhetted tapasztalatból, a mesékből pedig
kihagytam, hogy ne riadj meg az idegen szavaktól.
Soha nem voltál egyedül, nem tudtad, mi az a csönd.
Az álmaidban dílerek, zsebtolvajok és gyilkosok verték
egymást ájulásig. Reggelente együtt ordítottatok
a fájdalomtól. A körülmények lassították növekedésed,
az idő mutató nélkül kattogott tovább.
Kozmár Klára (1993, Galánta)
Jelenleg Bécsben él, az Universität Wien mesterképzésén gendert hallgat.