Szemlélődés – válogatás az elmúlt hetek irodalmi híreiből, 2012-6
Örkény-őrület
Örkény István április 5-i 100. születésnapjára igazi hamisítatlan Örkény-őrület tört ki Magyarországon. Szinte követhetetlenül nagyszámú rendezvényen emlékeztek meg a szerzőről; az eseményekről talán az orkenyistvan.hu című honlap adta a legteljesebb áttekintést.
A Petőfi Irodalmi Múzeum nagyszabású emlékkiállítást rendezett, amelyet Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes és Esterházy Péter nyitott meg. Az Örkény-életművet gondozó Palatinus Kiadónál két új kötet is napvilágot látott a szerzőtől, de az Arcus Kiadó és a Tevan Alapítvány a Magyar Zsidó Kulturális Egyesülettel karöltve szintén kötetekkel emlékeztek meg az íróról. Különszámmal jelent meg az évfordulóra a Látó, Örkény-összeállítást közölt több más lap, mint például a Holmi vagy a Magyar Narancs. A programok az egész évben folytatódnak.
Egy óriásregény utóélete
Megint Nádas Péterről beszélnek – a Párhuzamos történetek csaknem hét évvel az első kiadás megjelenése után még mindig újabb hullámokat vet. A Die Welt című német konzervatív lap még februárban foglalkozott Nádassal, egyenesen Nobel-díjat jósolva neki. Azóta a Párhuzamos történetek német fordítása (Christina Viragh munkája) sorra kapja a rangos díjakat: a Lipcsei Könyvvásár műfordítói díja és az Európai Műfordítói Díj után áprilisban megkapta a Brücke Berlin-díjat is (amelyet június 5-én adnak át Berlinben). Nádas a XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon telt ház előtt beszélgetett Forgách Andrással a Párhuzamos történetek páratlan külföldi sikeréről, külön kitérve az egyes országokban tapasztalható fogadtatás különbségeire. A németek nem igazán érdeklődnek a regény „német vonala” iránt, a franciák megközelítése a kezdetektől filozofikus, az amerikaiak viszont nem tudják igazán elfogadni a regényt és annak az amerikai történetmeséléstől elütő narrációját. Nádasnak a könyvfesztiválra jelent meg Párhuzamos olvasókönyv című kötete, amely a nagyregény kísérőkönyve (függeléke), s amelyben levelek, dokumentumok, a regény írása közben felhasznált bibliográfia, valamint Christina Viragh, Radics Viktória és Markója Csilla esszéje olvasható.
Galambok és humanisták
A Magyar Narancs a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra tette közzé a Minimum tizenegyes! című irodalmi sikerlistájának legújabb részét, amely a világ-irodalomra fókuszált. A lista egyik érdekessége, ahogy arra kommentárjában Vári György is kitér, hogy több magyar vonatkozása is van – a „győztes” a vajdasági származású, Svájcban élő Melinda Nadj Abonji Galambok röppennek föl című regénye, a megosztott hetedik-nyolcadik helyen pedig Csehy Zoltán Amalthea szarva. Száz itáliai humanista költő című monumentális, több mint 700 oldalas kötete végzett (bár támadható lenne az álláspont, miszerint ez a kötet valóban a világirodalom része, s nem eredeti magyar irodalomnak tekintendő-e).
Adalék az áprilisi könyvorgiához
S hogy mi tetszett még nekünk a XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál kínálatából? Elolvastunk minden tűnődést a lapokban a Claudio Magris szereplése okán felvetődött középeurópaiság-ideáról, és megilletődötten lapoztunk bele a Budapest Nagydíjat kapott író robusztus könyvébe, a Dunába. Érdeklődve olvastuk a dán Janne Teller Semmi című regényét, amely betiltott nihilista ifjúsági regényből vált bestsellerré és kötelező gyermekirodalommá – nem vágódtunk azonban hanyatt tőle, még Tandori Dezső dicsérő utószavát olvasva sem. Beszereztük a kötelező olvasmánynak számító friss Krasznahorkai-interjúkönyvet, és izgatottan vettük a kezünkbe Darvasi Ferenc Elválik című, már borítója okán is figyelemre méltó novelláskötetét. Közelebbről megismerkedtünk néhány skandináv krimiszerzővel, különös tekintettel Jo Nesbø-re, és nagyokat nyelve konstatáltuk, hogy van itt új Saul Bellow (Sammler bolygója) és Viktor Pelevin (Ananászlé a szépséges hölgynek) is. Ünnepi Könyvhét előtt röviddel ez megint erős dózis volt.
(szalzo)