Hans Magnus Enzensberger – A. és B. ezt meg azt mondja / versek

Hans Magnus Enzensberger a bajor Kaufbeurenben született 1929-ben. Andreas Thalmayr, Linda Quilt, Elisabeth Ambras, valamint Serenus M. Brezengang álneveken is adott ki könyveket. Költő, drámaíró, ifjúsági művek szerzője. Ösztöndíjjal kezdte el egyetemi tanulmányait: germanisztikát, irodalomtörténetet és filozófiát tanult Hamburgban. 1955-ben doktorált Clemens Brentano költészetéből. Rádiószerkesztő, majd a Suhrkamp kiadó lektora.

A. és B. ezt meg azt mondja

Beutazta Nyugat-Európát, Párizsban is tanult, egy évig Rómában élt. Magyarul több kötete is megjelent: tanulmányai, útirajzai, a Titanic pusztulása című bohózata és versei. Egy könyve, a Magyar zavarosságok, és más esszék / A szocializmus mint az alulfejlettség legmagasabb foka szamizdat kiadásban jelent meg az 1980-as évek közepén. A Gruppe 47 tagja. Megvádolták, hogy sznob, politikai piperkőc. Erre így válaszolt: „…olyan sok történet kering rólam. Én vagyok az a csélcsap fickó, aki mindenbe beleüti az orrát, és állandóan változtatja a véleményét, én vagyok a megbízhatatlan, az áruló, a rossz elvtárs, és végül az a német polgár, akinek gondjai vannak hazájával. Ezek olyan legendák, amikkel együtt kell élnünk. Valami igazság mindegyik minősítésben van, ezért egyiket sem nevezném alaptalannak. De miért kellene elfogadnom, hogy ezek tényleg engem jellemeznek.”

A. Ön azt mondta:
»Ez a mondat értelmetlen.«
B. Igen, de csak ebben a versben.
A.  Azt is mondta még:
»Az a mondat, hogy: „ Ez a mondat: értelmetlen” éppen, hogy értelmes. «”
B.  Azt értem  ezen, hogy ha: »Ez a mondat értelmetlen« helyes, akkor
»Az a mondat, hogy „Ez a mondat értelmetlen” helytelen«, vagy fordítva.
A . Fordítva: helytelen  azt mondani:
»Helytelen azt mondani, hogy „helytelen”« és így tovább.
B. Önmagát idézi.
A. Önmagam idézem, mert »Önmagam idézem: mert
„ön/magam idézem”«és így tovább.
B. Ezt említette már.
A.  Ön téved. Azt hogy említette, ebben a versben
egy szóval sem említettem.
B. De hát épp ön mondta azt, hogy
tévedés azt mondani, hogy »Értelmetlen…« és a többi.
A. Igen, de csak ebben a versben.

Konzisztencia

Gondolatokon
túli gondolatok.
Egy közönséges kavics,
tiszta, kemény,
nem árucikk.

Nem oldható,
nem vitatható,
éppen az, ami –
nem növekszik, de nem is kopik.

Szabálytalan,
egyszínű, erezetlen.
Nem új, de nem is ósdi.
Indokolni szükségtelen,
s nem hitbéli tárgy.

Nem tudod, honnan
való, hová kerül,
s hogy mi a haszna.
Nélküle mégis
kevesebb lennél.

Valse triste et sentimentale

Igen, akkor, akkoriban még!
Mért, most mi van?
Tégy, amit akarsz,
de lécci,
ne indokolgass!

Vele vagy nélküle –
megvagy azért.
Azaz hogy
mégsem.
Ez van.

„Mit kéne tennem?
Jaj, mit kéne tennem?”
Ez, ugye, ismerős.
Ezt kérdezzük mindig,
amikor már késő.

Igazán sajnálom.
Néha összetévesztelek már
örökös drámáiddal,
bárgyú mentegetőzéseken túli
bomló bűbájosságoddal.

Hogy a bűntudat beszélne belőlem?
Ugyan már, ne nevettess!
Csukd be az ajtót,
és ne is lássalak itt többé!

Pragmatizmus
Cesare Casesnek

Közvetlenül; csak semmi sejtetés! Hisz
már régóta tudjuk, mi következik.
Kamat-járulék, girland-frontok,
média-fedezék, s végül
a csúcsérzés:
az elnökség vagy a politbüró,
és hatvan után a végkielégítés:
„kölcsönös megegyezéssel”.

Csak az a Hüvelyk Matyi ne
gubbasztana fülünkben. Pánik, duruzsolja,
Alzheimer-kór, hurrá, lázadás.
Minden megváltozik, más lesz egészen.
A véna kéken lüktet,
a csoda vörösen fölkel,
de ezt már nem érjük meg. A lehetőség
sebeiből még vér szivárog.

Varga Imre fordításai