Áfra János: Nukleáris béke

A láncreakció végén,
a kritikus tömeg megszűntével
sötét az ég, mint hagymás vér
gyerekszájban az első disznóvágás
reggelén. Régi kertedre nézel,
de már csak műhold jelzi a pontot,
ahová nem térsz meg többé,
ahol nincs, aki magához térjen
a tereptárgyak porban oldott
tengerében. Ez a támadhatatlan csend
egy régimódi háború nyoma.
Itt még igazi emberek oldódtak
jellegtelen masszává egyforma
ruhákban, megfertőzve az egyenlőség
hitével, fejükben a hazugsággal,
hogy halálukkal megválthatják életed.
Két tömeg egymás irtására eredt,
mikor kimerült minden irgalom,
egy tűzgömb növekedni kezdett,
eltűnt körülötte a hideg, s a robbanás
hangos lökéshullámokat vetett,
amely elnyomta a kórusban sikító
sereget. Csillogó arcok helyén
a felfakadó nukleáris béke.