Baranyai Dóra versei
urbantristesse felvétele
Négy
Láttalak az esők után megdagadt
kanálisba fulladva.
Agancsaidon fiatalságom négy nyara
zörgött száraz moszatként,
bőröd szupernóvák színét öltötte fel,
csillagrajként lebegtek rajta a csontkukacok,
mintha alvó kedvese lennél,
billentette meg fejedet a sodrás.
Templomtornyokat látok, mögöttük hegyeket,
ilyenkor már nem harangoznak,
ilyenkor nem jönnek ki a macskák
belebucskázni a kanálisba.
Csak négy nyaramat tudnám
kipiszkálni mohosodó agancsaid közül,
hogy még egyszer kezemben tarthassam,
ha már nem szívhatom ki
a dögszagú gazból fiatalságomat.
Dűnés, szaharai táj
A lépcsőházból, a tetőablak felől
jönne a fény. Te ott feküdnél,
megcsillanna libabőrödön, hogy aztán
apró árnyékok terítsék be hámsejtjeid.
Makróval fényképezve, fekete-fehérben
(kicsit talán megemelve a kontrasztot),
bárki elhinné felkarodról, hogy dűnés,
szaharai táj holdas éjszakán,
madártávlatból megörökítve.
Férfi
Ha megismersz, inkább arról mesélj,
voltál-e már olyan részeg, hogy nem tudtál
felállni a zuhanyzóban, hogy nem tudtál
segítségért kiáltani (mikor macska voltál,
és két cserép közé szorulva fulladoztál reggelig),
hogy mikor szarvas voltál,
nekiugrottál-e a szeretőd
kilencvennel száguldó Octaviájának,
hogy álőszinteséged tetőpontján
hogyan zúdult át rajtad az élet.
Ha megismersz, inkább azt mondd el,
leszel-e vadász,
aki lelövi az engem zaklató gácsérokat,
mikor vadkacsává változom.
Légzési gyakorlat
mint apró halak tükrös oldalukat,
úgy villant fel prizmát a medence
monokróm mozaikja,
tested kreolja eggyé válik
a víz kékjével
Lassan kezdd az ereszkedést.
Ujjról ujjra ismerkedj a víztesttel,
kerülve a hirtelen mozdulatokat és pislantást,
közben úgy figyeld a környezeted,
mintha utoljára tennéd.
Merülésed érkezés legyen.
Helyezkedj úgy, hogy ülőcsontodtól sarkadig
a medence aljához feszíthesd lábad.
A felhajtóerő elleni küzdelemben segíthet,
ha megkapaszkodsz a hátad mögötti nikkellétrában.
Ebben a kicsavarodott helyzetben
próbálj meg az ócska cápás filmekből ismert,
távoli hangeffektusra figyelni:
ez a pulzusod.
Nem muszáj teljesen kinyitnod a szemed,
ám fontos, hogy legalább egy szűk résen át
beengedd a klórt, és befogadd
a hűsen égető érzés paradoxonját.
Mire eléred a békét, fogyni kezd a levegőd.
Baranyai Dóra (1999, Vágsellye)
Költő. Versei különböző szlovákiai magyar és magyarországi irodalmi platformokon jelentek meg. A dunszt.sk kulturális magazin gyakornoka.